Üdvözlet az oldalon! Gyere regisztrálj és engedd szabadon a fantáziád!
 
Chat
Latest topics
» University of Arts in Moscow
Csüt. Május 05, 2016 8:26 pm by Vendég

» Skins FRPG
Vas. Ápr. 24, 2016 8:00 pm by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Vas. Ápr. 03, 2016 1:44 pm by Vendég

» Colors Of Seattle
Vas. Márc. 20, 2016 9:34 pm by Vendég

» Csevegő
Pént. Márc. 11, 2016 10:52 pm by Michael Reeves

» Be fearless
Kedd Márc. 08, 2016 2:56 pm by Skulduggery Pleasant

» Arrow vs Flash
Vas. Márc. 06, 2016 7:21 pm by Skulduggery Pleasant

» Fate of Ascariel
Vas. Márc. 06, 2016 7:09 pm by Skulduggery Pleasant

» Caelestis infernum
Vas. Márc. 06, 2016 7:06 pm by Skulduggery Pleasant

Credit
A fórum kinézetét a ©never-utopia oldalnak köszönhetjük. :)

Share | 
 

 Az út vége

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Female Leo Hozzászólások száma : 60
Születésnap : 1991. Aug. 18.
Csatlakozott : 2016. Jan. 11.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Campbelton
Foglalkozás : Orvos rezidens

TémanyitásTárgy: Az út vége   Szomb. Jan. 16, 2016 10:04 pm





A robotpilóta irányít. Kirángatom az anyósülés alól az elsősegély ládát, a mobilomon a központot hívom – nem hallok tárcsahangot. Szakad az eső. A fényszórók ijesztő képet festenek a szemem elé. Lélegzik. Van pulzusa. Vízben térdelek. Vérben térdelek. Ujjaim valami ragacsos, puhát érintenek a férfi hajában – agyszövet.
Vége van.
Tudom, hogy vége van, amikor felkattintom az elemlámpát. Tudom, hogy vége van, amikor hiába várom a pupillareflexet. Tudom, hogy vége van, ahogy látom terjedni a vérfoltot a nedves betonon.
Tudom, hogy vége van. Épp most gázoltam halálra valakit.
A robotpilóta irányít. Elkezdem a kompressziót, mondogatom a magam is mantráját – ne merj meghalni, ne merj meghalni, ne merj meghalni – minden egyes pumpálással több vér távozik a testéből; Befúvás.
A kocsi odacsapta a falnál felállított fémakárminek – miért is ne állították volna ide a fémakármit, hiszen kint van a rohadt nagy behajtani tilos: a fene se látta befelé jövet, szakadó esőben.
Hat éve sem tudtam jobban vezetni, amikor letettem a jogsit és azóta nem vezettem – lehet, hogy nem esőben, éjszaka kellett volna újra kezdeni.
Leülök a holttest mellé – a rendőrséget tárcsázom.
Most öltem meg valakit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Male Aries Hozzászólások száma : 29
Születésnap : 1989. Apr. 18.
Csatlakozott : 2015. Dec. 17.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Cravia szigete
Foglalkozás : Emberek kínzása

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Szomb. Jan. 16, 2016 10:21 pm

Halk kopogás jelzi a sötétben, ahogy az utcákat járom, az eleredt esőt szerintem az egyik gyakorló elementalistának köszönhetjük. Felpillantok az égre és látom most az egyszer nem. Zsebre dugott kezekkel laza testtartással szelem az utcákat. Tudom merre megyek, céltudatosan kimért léptekkel haladok a cél felé. A legjobbkor lépek abba az utcára, ahol látom a balesetet, de engem még nem lehet észrevenni, a takarás és a lámpa világítása lehetővé teszi, hogy kilétem fedett maradjon, amíg szeretném. A próbálkozását látva magam előtt halkan kezdek el kuncogni, de megvárom a végét.
Lépek ki a sötét árnyék mögül, kimérten tapsolva. Érzem a vér szagot, az egész bűz keveredik az eső illatával. Gyomorforgató egy szag, de közelebb lépkedek. Lábammal fordítok a halott férfi fején a kocsi reflektorjába, hogy tisztán lássam az arcát. Kaján vigyor ül ki az arcomra, ahogy felé pillantok. Elképzelni se lehet, hogy mekkora sz@rban van ez a kis fruska. Biztos elkötötte apuci autóját és menőzni akart a ribancok előtt, akiket ő a barátainak hív. Odalépkedek mellé, kikapom a telefont a kezéből és visszavonom a hívást. Mindez után odadobom az ölébe, miközben sarkon fordulva teszek egy lépést a hulla felé.
- Felesleges procedúra! Erre az égvilágon nem jár egy lélek se. – Beszélek hangosan, hogy ő is értse, itt tényleg nem kell félnie, a város ennek a részén már tényleg csak az jár, aki rosszban sántikál. Leguggolok a test mellé és átkutatom a zsebeit. Minden iratát előveszem és megnézem.
- Szervdonor, gratulálok! – Két ujjam közt tartva dobom oda elé a jogosítványát, alighogy keresni fogják a véncsókát. Egy kép nincs a pénztárcájában, így jogosan gondolom, hogy nincs senkije. A pénztárcáját a gyomrára ejtem, ahogy felállok, majd újból a nő elé lépek.
- Segítek eltüntetni ezt a hullát cserébe, ha a rendelkezésemre állsz később! – Nyújtom ki felé a kezemet, hogyha elfogadja, akkor meg is kötjük az alkut. Körbenézek újra, csodálom, hogy van itt térerő, majd megint a csaj arcát fürkészem. Ez az egyetlen esélye, hogy eltusolja az ügyet, ha csak nem akar börtönbe menni és a következményekkel számolni. Én pedig azt szeretem, ha valaki adós nekem. Az eső cseppek kopogása töri meg a kettőnk közti csendet, míg várok a válaszára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Female Leo Hozzászólások száma : 60
Születésnap : 1991. Aug. 18.
Csatlakozott : 2016. Jan. 11.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Campbelton
Foglalkozás : Orvos rezidens

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Szomb. Jan. 16, 2016 10:54 pm





Tapsol. A szemeim előtt fekete foltok táncolnak, ahogy a vakító fényességből a sötétség felé, az érkező felé fordítom a fejemet - aztán úgy döntök, hogy nem érdekel.
Tudom mi történik velem – sokkot kaptam, az agyam pedig blokkol bizonyos dolgokat: nem sírok, nem hiperventillálok, nem pánikolok, nem félek. Egy kicsit megállt most a körhinta.
- Mindkét rohadt lábad eltöröm, ha még egyszer hozzáérsz! - Hangom élesen, korbácsként csendül – valakinek a fia, valakinek az apja, valakinek a férje fekszik itt, ez a... ez f@szszopó pedig... Hamarabb kezdek el vöröset látni ettől, mint hogy elveszi a telefonomat. Kinyomja. Visszaadja. Újratárcsázok.
Közben nézem, ahogy kirabolja a holttestet – és én még azt hittem Cravia biztonságos, de kezd olyan árnyalatokat ölteni, mint a Harlem...
Mindjárt felébredek. Kizárt, hogy ez valóság legyen – kizárt, hogy elütöttem valakit kizárt, hogy megöltem valakit és rohadtul kizárt, hogy a kárhozottak hercegeként keringjen itt valami idióta tökéletes fásultsággal a helyzet felé.
- Nem szeretnélek megbántani, de befognád a pofádat? - Takarom le a telefon mikrofonját, nehogy meghallják, míg ő a donorkártyán vigad – mi az istenért nem csöng ki ez az átkozott?! Tárcsázom Zanet. Nem csöng ki. Nem hiszem el, hogy a felém nyújtott mancshoz tartozó szájból milyen szavak estek ki az imént. Segít eltüntetni a hullát?
- Kihívom a rendőröket, te meg hazamész és MEGKERESED A QRVA GYÓGYSZEREIDET! - Feltápászkodok. Mindenem csupa vér – most már a kapucnis pulcsim is, ahogy beletörlöm a kezem – az agyam beállt egy ütemre: telefonálnom kell. Kijjebb sétálok az autótól – hátha az utcácska elején van térerő. Sokkot kaptam. Szakad az eső.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Male Aries Hozzászólások száma : 29
Születésnap : 1989. Apr. 18.
Csatlakozott : 2015. Dec. 17.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Cravia szigete
Foglalkozás : Emberek kínzása

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Vas. Jan. 17, 2016 12:03 am

A taps megteszi a hatását, hisz az eső cseppeken kívül ez töri meg leginkább a csendet, amit egy ilyen „baleset” után elég frusztráló lehet. Első dolgom, hogy megtekintsem nem-e az egyik áldozatomat, esetleg ellenségemet sikerült eltarolnia, de csalódnom kell. Még egy ilyen béna nőt nem láttam. Legalább olyat ütött volna el, akiért nem kár, ő viszont fogalmam sincs, hogy kicsoda.
- De nagy a szája valakinek.. Másra kéne használnod! – Kacsintok rá, ajkam egyik szegletében felvillantva a gonosz mosolyom. Csak egy pillanatra fordítottam el a fejemet a hulláról, hogy a csaj arcát nézzem. De már megint tekintetem az ősz hajon, amit beszínez a vörös vértest. Az eső nem akar alábbhagyni, mégsem mossa le a vért.
- Derékba kettétörlek a sóhajommal, mielőtt megmozdulsz. – Fenyegető hangnemre váltok, ebben a nézetben még félelmetes is lehetek, ahogy az égen megvillan a villám és dörög egy hatalmasat. Horror filmekben előnyös karakter lennék úgy hiszem, épp ezért veszem ki a kezéből a telefont, mielőtt butaságot csinálna. Szemeim megforgatom, nem ért a szép szóból, így hagyom, hogy maga jöjjön rá az igazságra, addig is megnézem ki volt ez a szerencsétlen, aki ennek a tyúknak az áldozata lett. A kórházban biztos örülni fognak a szerveinek, már amelyiket épen hagyta. A pénztárcájából semmit sem vettem el, mindössze megnéztem, hogy van-e családi fotó. Minden rendes apa tart egyet a tárcában, ez alapkövetelmény. A jogosítványt, mint személyazonosítót érdemes más miatt is megnézni, hogy egyáltalán arról legyen fogalmunk, hogy kit is ütöttünk el, ugyebár? Karjaimat összefonom a vizes kabátom előtt, ami hatására a mellkasomra tapad a ruha. Átázott, de cseppet sem érdekel, csak az, amilyen hangnemben válaszol nekem ez a liba.
- Hiába próbálkozol, itt nincs térerő. – Emelkednek meg a vállaim, és utána nézek. Sóhajtok egyet, nem vitatkozok vele, szőke nő, ahogy észrevettem a kikandikáló hajzuhatagot a kapucni alól. Félvállammal neki dőlök az autójának és várom, hogy felfedezze, hogy igazam van. Nem egyszer jártam erre, pontosan tudom, hogy a telefon itt lósz@rt sem ér. A felszólítására és ordítására kaján vigyor keletkezik az ajkaimon, majd közelebb lépve hozzá, guggolok mellé, miközben a telefont elveszem a fülétől.
- Kemény a kóter egy ilyen ribancnak. De akad majd olyan, akinek a játékszere leszel. Reggel vernek, este b@sznak. Szép kilátások, mindig is ez volt az álmod gyerekkorodban, mi? Ha van gyereked, biztos azzal fog dicsekedni, hogy hétvégente nem az állatkertben sétálgattok, hanem a beszélőre megy anyucihoz. Nem beszélve arról, hogy a szülők is büszkék lesznek. – Közlöm a tényeket ridegen, míg a telefon megint pittyeg jelezve, hogy nincs térerő és megszakadt a hívás. Hangom azon kívül, hogy hideg meglepően nyugodt. Igaz, hogy nem én ütöttem el ezt a hapsit, de az sem rázott meg, hogy mindezt végig néztem. Egy adeptusnak ez mindennapos látvány, de honnan is tudhatná, hogy ki vagyok. Egy egyszerű halandó, elárulta magát ezzel. Egy elementalista vagy sárkánylovas nem ezt az őrjöngést választja. Természetesen a telefonos kezét csak addig tartottam, míg elmondtam a véleményemet.
- Na add ide a kulcsot! Betesszük a csomagtartóba és a közeli kukoricásban elássuk! Senkinek sem fog feltűnni, te pedig nem kerülsz a dutyiba. – Állok fel és pillantok le rá, de hamarosan már ő is talpon van. Még mindig próbálkozik, én pedig türelmetlenül várok. Az enyém is véges, nehogy azt higgye, hogy itt fogok neki könyörögni. Ha nem lép most azonnal, itt hagyom és bajlódhat egyedül az elszállíttatásával, vagy tovább a hívogatással.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Female Leo Hozzászólások száma : 60
Születésnap : 1991. Aug. 18.
Csatlakozott : 2016. Jan. 11.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Campbelton
Foglalkozás : Orvos rezidens

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Vas. Jan. 17, 2016 9:37 am





Még egy srác, aki a saját hormonjainak a rabja – átsuhanó gondolatfoszlány, azt hiszem a szememet is csak félerővel forgatom meg; Abszurd, irreális és hajmeresztő – elütöttem valakit, meghalt valaki, ő pedig az orális fixációmat firtatja – a következő lélegzetvételével pedig már fenyegetőzik.
Oké, vettem, ő itt a helyi BSZB, de miért is engem traktál a kisebbségi komplexusaival?
Kézenfekvő megoldás lenne, hogy próbál kibillenteni – de ahogy erre gondolok és ahogy tudom, hogy sokkos állapotban vagyok, ugyanúgy nem tudok tenni ellene; A saját agyam ellen nem most fogok elkezdeni küzdeni, csak azért, hogy a gyászhuszárt boldoggá tegyem – ellenben ahogy itt áll, fenyegető tartás és a villámok... A legalkalmatlanabb pillanatban jut eszembe egy könyv...
”Az alak körül kékesfehér energianyalábok vibráltak, szikrázva pattogtak le a testéről, hogy azután töltésüket és energiájukat veszítve elhaljanak a gyalogjárda aszfaltjában. A teremtmény szinte teljesen meztelen volt. Csak egy zokni, egy Martens bakancs, egy alsógatya, egy kommandós cicanadrág és egy fekete hentesköpeny volt rajta, ha a fejére húzott sikoly-álarcot nem számítjuk.”
Felröhögök – felszabadultan, keserűen, hisztérikusan: vagy ámokfutásba kezdek mindjárt, vagy katatón állapotba kerülök, de az emberölés után mi az nekem?
- Ha te kibírtad bent valaki ribancaként, nekem is menni fog. - Közlöm vele koncentrált kedvességgel, ameddig a kezemet/telefonomat fogja – rengeteg elfojtással küzdök, elsőéves rezidensként a kórház pont olyan pokol, mint amilyen a középsuli tud lenni, ha nem vagy hajrálány – a civil életemben nem vagyok hajlandó felvenni az alárendelt szerepet.
Nyűgös sóhajjal nyomom a kezébe a kulcsokat, azzal ahogy az anyukák adják meg magukat a neveletlen kölykeik akaratának, hogy ”jól van Benji, megveszem a tűzoltókocsit, csak hagyd abba az üvöltést”, és az utcácska végére sétálok a telefonnal: az utcalámpa fényében szemügyre veszem a toalettemet, eszembe jut, hogy most adtam valakinek oda a terepjáró kulcsait, és az is, hogy egy shotgun van a csomagtartómban. Mondjuk a töltényeket nem ott tartom, de milyen fényt vet ez rám?
Meglátok egy telefonfülkét négyszáz méterrel távolabb – futva teszem meg a távot. Szakad az eső.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Male Aries Hozzászólások száma : 29
Születésnap : 1989. Apr. 18.
Csatlakozott : 2015. Dec. 17.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Cravia szigete
Foglalkozás : Emberek kínzása

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Hétf. Jan. 18, 2016 1:36 am

Elkezdek nevetni az arcát látva. Szinte sejtem, hogy mire gondolt most az előbb, de egyáltalán nem arra céloztam. Még a férfiakra mondják, hogy perverzek. Pedig egy szájat sok mindenre lehet használni az orális kielégítésen kívül, de azaz érzésem, hogy neki már rég volt ebben része, ha most felhozta.
- Nyugalom, bottal sem piszkálnálak meg, nemhogy engedném, hogy lesz*pj! – Féloldalas kaján mosolyom az arcomon bujkál, még a vállaimat is megrántottam. Talán ettől megnyugszik, de ha nem hisz nekem az sem érdekel, mert most egészen más miatt vagyok itt. Ha ráveszem, hogy időnként a kezem alá játsszon egy elementalistát, már nyert ügyem van. Mindent meg kell tervezni, ezért is beszélek hozzá nyugodt, már-már ijesztő hangon, közölve a tényeket vele. Kemény fából faragták, vagy tényleg szőke, vagy ennyire nem érdekli, hogy a körülötte lévő szeretteivel mi lesz, ha a butasága miatt most börtönbe kerül.
- El kell keserítselek, én még nem voltam bent, de szívesen meghallgatom majd a tapasztalatot, amikor nem csak az ujjukat dugják fel neked, hanem más tárgyakat is. – Villannak meg a szemeim, elég sok haverom van, akik kiszabadult bűnözők, nem könnyű egy rabnak odabenn. Farkastörvények uralkodnak, akár csak itt kint, de ott még brutálisabb a helyzet. De nem akadályozom meg azt, hogyha ennyire ki akarja próbálni. Biztos mazochista, ha ennyire a következményekkel foglalkozik. Elveszem a kulcsot tőle, nekem teljesen elég ennyi néma beleegyezés a részéről, így a hullát felkapom a vállamra és berakom a csomagtartóba, miközben ő még mindig a térerővel sz@rakszik.
Sóhajtok egyet lecsapva a csomagtartót – nem kerülve el a figyelmemet a fegyver -, beülök és elindítom. Lehúzott ablakkal megyek utána és tartva a futótempóját az autóval, mellette haladok.
- Tényleg ennyire a börtönre vágysz vagy ennyire hülye vagy? – Könyökölök ki az ablakon a kérdésem közben és mikor megáll a telefonfülkénél, én odakint várok. Várhatja a kattogó hangot a kagylóban, mert el van vágva a zsinórja. Én mondtam, hogy ide csak olyan jár, akinek sár van a cipőjén. A rádiót hallgatva, ritmusra mozgatom a fejemet és dobolok ujjaimmal a kormányom, mire végre rájön, hogy nekem van igazam, ha csak nem akar hullával és fegyverrel a csomagtartójában beautózni az őrsre.
Viszont, ha végre eljut a tudatáig és beszáll, akkor megfordulva elindulok a másik irányba, arra felé, amerről jöttünk, hogy még kijjebb kerüljünk a várostól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Female Leo Hozzászólások száma : 60
Születésnap : 1991. Aug. 18.
Csatlakozott : 2016. Jan. 11.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Campbelton
Foglalkozás : Orvos rezidens

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Hétf. Jan. 18, 2016 8:40 pm





A beszédesebbnél is beszédesebb mimikám lehet, vagy a hullarabló egy/a mentalista.
- Úgy nézek én ki, mint aki a te miniatűr pöcsöd miatt aggódik? - Teszem fel csendesen a kérdést, melyre inkább áll a hangosan gondolkozás intézménye, mint tényleges párbeszéd kezdeményezése ezzel a tahóval: volt gyerekszobám, miért is vennék minden szemetet a számba?
Ugyanakkor mindenképpen ennek a szemétnek a számlájára írható (a civilizált viselkedés két lábbal való tiprása, és a világom totális kiforgatása mellett), hogy már-már figyelek rá, már-már ütnivalónak találom...
- Miért izgat úgy a börtönszex? Gyermekkori trauma? Vagy még most is molesztálnak? - Azt hiszem, nem érdekel. Csak bántani akarom, mert vagy ez, vagy elkezdek sikítozni – a helytől, az estétől, a hullától, tőle... de mindenek előtt a rohadt telefonoktól: a realitás világának utolsó, elporladó mérföldköve a térerő tökéletes hiánya – leakasztom a villáról a kagylót, a fülemhez tartom miközben az elvágott zsinór szerteágazó rézkócát arcmagasságba emelem. Már kiakadni sem bírok, csak nézek a bunkó (ügyeletes hős) sofőrre egyetlen kézmozdulatba belesűrítve megannyi kérdést, szitkot és gellert kapott ábrándot – praktikusan szólva mi a tököm van már a nyüves telefonokkal?!
A kagylót megtartom. Megjegyzem a fülke falára filccel felírt, nagyfarkú csődör mobilszámát (fotografikus memória, mikre nem jó, mi?), egy méter zsinórt magam után húzok, mint kislány a csattogós lepkét, és mielőtt beülnék az anyósülésre, ostor gyanánt suhintok vele.
- Előre, Lucifer! - Pontosabban feltérdelek az anyósülésre, mert ahhoz még csak orvosi diploma sem kell, hogy tudjam – vizes pulcsiban lakik a tüdőgyulladás is. A hátsóülésen a sporttáskám, de a fene se nyújtózkodik: hűlt helyemen lopott várostulajdon a hozzá tartozó méternyi zsinórral, én pedig a hátsóülésen vedlek át szárazba és esőkabátba. Aztán felröhögök.
- Hé, mondd azt, hogy: ”Én vagyok a Mélység ura, a Sötétség hercege, az Örök Szenvedés királya! Félelmetes vagyok! Gonosz vagyok! A nevem pedig... Őszibarack.” – Ha kitollászkodtam magam, előre mászok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Male Aries Hozzászólások száma : 29
Születésnap : 1989. Apr. 18.
Csatlakozott : 2015. Dec. 17.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Cravia szigete
Foglalkozás : Emberek kínzása

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Hétf. Jan. 25, 2016 4:35 pm

Már-már azt hittem, hogy "értelmes" nővel van dolgom, de amiket feltételez, megváltoztatja róla ezt a képemet.
- Igen úgy. - Kacsintok rá egyet, nem töri le ezzel a szarvam, mert egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy mi valaha is szexuális kapcsolatba kerüljük. Jobb módszereim vannak egy nő megalázására, mint a megerőszakolás. És az előbbit sokkal jobban is élvezem, mert nem kell küszködnöm a karmolással meg a mocorgással.
- Jobb dolgaim is vannak, mint téged megerőszakolni. - Rántom meg a vállaimat, ahogy közlöm ezt vele. Az adósságát máshogy akarom letudni, de mit is várhatnék egy beképzelt libától.
Várok rá, de egyszerűen a szavai nevetésre késztetnek. Hogy honnan szed ilyen butaságokat, nem is értem.
- Majd téged fog, ha ott tartasz. - Kajánul vigyorgok, mert ha ezt mindenképp be akarja jelenteni, akkor hamar megtapasztalhatja. Én majd a beszélőn várni fogok rá és meghallgatom a tapasztalatait.
A kocsiban hallgatom a zenét, amíg rájön, hogy innen egyetlen egy esély van, ha a csomagtartójában lévő hullával az őrsre furikázik, és a fegyverrel ami benne van. Szerintem nem is kéne tárgyalás, egyből menne a dutyiba.
Megforgatom a szemeimet, és elnyugtázom, hogy ez hülye. Amint hátra mászik, kidobom a kagylót az ablakon és már nyomom is a gázt.
- Már miért mondanám? Tiszta hülye vagy! - Sóhajtok egyet, hosszú lesz ez az este.
- Miért is akartad ennyire bejelenteni, hogy halálra gázoltál valakit? Jó polgári eszme, vagy nem fogtad fel a következményeket? - Pillantok rá addig, amíg felteszem a kérdéseimet, aztán megint az utat nézem. Megyünk jó 30 km a városszélétől, ahol már az utak mindkét oldalát kukoricások és elhagyott szántóföldek "uralják".
- Itt jó lesz! - Állok félre, majd kiszállok. Remélem, hogy követ, mert nem csinálom ezt egyedül, nem az én gondom ez. Ha így tesz, mielőtt kinyitnám a csomagtartót, ránézek.
- Egy valamit kérek majd tőled. Ha azt teljesíted, kvittek vagyunk! - Nyújtom ki felé a kezemet, ezzel is megegyezve. Elég nekem majd, amit kérni fogok, de még nem mondok semmi konkrétat. Se a mikort, se a holt, semmit. Kinyitom a csomagtartót és kezdődhet a móka.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Female Leo Hozzászólások száma : 60
Születésnap : 1991. Aug. 18.
Csatlakozott : 2016. Jan. 11.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Campbelton
Foglalkozás : Orvos rezidens

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Szomb. Jan. 30, 2016 1:56 pm





Az értelem relatív fogalom – van aki rosszul reagál arra, hogy elütött valakit, kiváltva ezzel, hogy olyan sérülést szenvedjen, amibe majd belehal; Sajnálatos módon nem azonnal – mert abban még az emberi életek mentésére, gyógyításra felesküdött emberek is egyet értenek, hogy a gyors halál a jó halál; Én tehát jól/rosszul reagálok – emberien, sokkot kapva.
A sötétség hercege pedig, mintha mindennapos dolog lenne, mintha nem érintené meg a halál látványa, hogy szinte csettintéssel veszett valaki oda – ez is emberi, minden pszichopata így viselkedik. Ellenben kizökkent, mert az ”úristen, úristen, úristen mit tettem” gondolatok helyére a szívlapáttal csapdosnálak pofán te kretén érzületek kerülnek.
- Tipikus. Erőszak nélkül nem is kapnál puncit. - Sóhajtok fel, magamban persze megkövetem magam – szépen metszett arca van, mint bármelyik tizenhat évesnek, ruhadarabjait előnyösen válogatja, mosolya vonzó. Konklúzió: látens meleg – de még ezzel együtt is érdekelne pszichológiai szempontból, hogy miért hajtja ennyire a szexuál szurka-piszkát (mert hát ő kezdte) – vagy a rosszfiús imázshoz törvényszerűen hozzátartozik a kényszer/tévképzet, hogy ahol csak megjelenik a fiús bájával, állva pisilnek utána a lányok?
- Te már csak tudod, Nostredamus. - Vonok vállat, aztán a kocsiban rá kell jönnöm, hogy igaza van – tényleg hülye vagyok, mert szóba állok vele.
- Én vagyok a hülye? Hallod egyáltalán magadat? A történtekre adott reakciód rohadtul nem normális ám, aranyapám – a haszonlesés egy ijesztő példája vagy, nagyon távol a realitás talajától – pont úgy mint abból a meséből a Kaszás... aki a fent említett szöveget lenyomta a karmai közé került szerencsétlennek. - És mivel nem tudom (nem is érdekel) a nevét, gondolatban már elkereszteltem: #f@szvagyőszibarack.
- Mert ez a törvény? Tudom, te megrekedtél a homály középkorban, de visszakódolom neked: ha életet mentesz, tartoznak neked – ha elveszel egyet, te tartozol. Tudsz követni? Nyilván nem vágyom a börtönt. - Teszem hozzá megadóan, mert hát ki akarná – nem azért, mert félnék, hogy újdonat ismerősöm sorsára jutnék, és macácskája lennék mindenkinek a kaptárban, szimplán a szabadságvesztéstől berzenkedek. 2X3 méteren leélni az életemet... nem, határozottan nem akarom.
A kapucnimat a fejemre húzom, mielőtt kiszállnék a kocsiból – tuti, hogy csak álmodom, ilyen nincs – és megfogom a kezét.
- A törvény nem ismerete, téged sem mentesít a büntetés alól. - Mosolyodok el keserédesen, és ez talán jobban kiveri a biztosítékot: a bűnpártolás, bűnrészesség fogalmát sem ismeri? És nekem mondja, hogy hülye vagyok?
- És van nálad instant ásó, vagy hogy a francba akarod ezt? - Fordulok el a csomagtartótól: talán nem meglepő, hogy csak azon halottak látványát bírom, akiket nem én öltem meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Male Aries Hozzászólások száma : 29
Születésnap : 1989. Apr. 18.
Csatlakozott : 2015. Dec. 17.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Cravia szigete
Foglalkozás : Emberek kínzása

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Szomb. Feb. 06, 2016 6:24 pm

Nem értem, hogy miért hoz fel hülyeségeket, mert az lenne a normális, ha a nőnek ez fel sem merülne, nehogy ötletet adjon a másiknak, vagy megtörténjen. Biztosítani nem tudom, hogy nem fogom megtenni, csak a szavaim vannak, de megint csak rám aggasztja az erőszakot. Annyira nem is vagyok erőszakos, a nőkkel meg pláne nem kivéve, ha elementalista, vagy sárkánylovas, akik rám támadnak.
- Nyugodtan hiheted ezt! Úgyis te kezdted azzal, hogy biztos azt akarom tőled... Mert mást már nem is lehet egy nőtől kérni, ugye? – Halvány, de annál gonoszabb mosoly jelenik meg egyik ajkam szegletében. Tényleg nem vágyok rá, valahogy nem az esetem, és sokkal jobban tudom hasznosítani más területen. Szerintem fel sem állna rá, de inkább hagyom, had gondoljon azt, amit akar. Megerőszakolni nem fogom, ebben biztos lehet. Ha tovább folytatja inkább megfojtom, de majd úgyis „megismer”.
- Jahm, mert szerinted az lenne a normális, ha pánikolnék és sírnék mint egy kislány, mi? Engem baromira nem ráz meg a dolog, hiszen nem is ismertem, és nem is a közeli rokonom. Akkor meg kit érdekel? Mert engem nem. Te meg túlságosan is lelkiismeretes vagy, és ez egyszer a veszted lesz. – Sóhajtok egyet, nem mintha érdekel addig, amíg nem kever bele a dolgokba. Ha teszi a dolgát és elfelejt, akkor nem is esik bántódása, de nagyon gyorsan megtudom, ha valami olyat tesz, ami miatt engem is elővesznek. Akkor biztos lehet benne, hogy lassú halála lesz és még vissza is hozom szolgának, mint élőholt.
- A törvénynek sokszor vannak kiskapui. Nagyon sokan nem tartják be és nagyon sokan akik betartják megsz*pják. – Tárom szét karjaimat, mert általában mindig a jók szívják meg, de ebbe nem megyek bele, mert én pont a rosszak közé tartozok és szeretek az lenni. Békén hagynak, mert semmit sem tudnak felmutatni ellenem, leszámítva a sárkánylovasokat vagy az elementalistákat. Annyira utálom őket, hogy már a gondolatra is finnyás leszek. Nagyon sokat lovagol a törvény betartásán, már-már elhinném, hogy nyomozó de nem tűnik annak, ahhoz túl amatőr és lelkiismeretes, ahogy az előbb említettem.
- Érdekel? – Költői kérdésként teszem fel, miközben szemöldökömet felhúzom. Mintha annyira izgatna a helyi törvények, már rég elkaptak volna a zsaruk, ha nem lennék profi abban, amit csinálok. Elég kevesen tudják, hogy valójában mivel is foglalkozok. Amikor megérkezünk kiszállok és a csomagtartóhoz sétálok, de a kérdését nem tudom komolyan venni. Már majdnem elnevetem magam, de inkább szánalmas pillantást vetek rá. Az orrom alatt kezdek el morogni, de még úgy, hogy hallja is.
- Kézzel már nem is tudsz ásni? Neked se volt külön homokozód kiskorodban... – Forgatom meg a szemeimet lenézően, tény, hogy az ásó jobb lenne, de nem tudok sehonnan, max. ha elrohanok és szerzek egyet, de addig is itt kéne maradnia és sejtem, hogy nem lesz a válasza. A talaj puhának néz ki, ha akadályba ütközünk szerzek ásót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Female Leo Hozzászólások száma : 60
Születésnap : 1991. Aug. 18.
Csatlakozott : 2016. Jan. 11.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Campbelton
Foglalkozás : Orvos rezidens

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Szer. Feb. 10, 2016 7:37 pm





- Meg sem szólaltam. - Ingatom halványan a fejemet, és nagyjából ez az a pont, amikor elkezdek aggódni az elmeállapotáért – úgy igazán. Hogy egy seggfej, az nem okoz fennakadást. Hogy pszichopata, azt tudom kezelni. De ezt... Ezt nem. //Olvass már vissza, cseszd meg Very Happy //
- Az erőszaktevőknél voltaképpen nem is az aktus a lényeg, hanem a hatalom fitogtatása. Megpróbálni elvenni valamit – méltóságot, bátorságot... A titkosszolgálat ezért vetkőzteti meztelenre a hadifoglyokat, és bánik úgy velük mint az állattal. Furcsa, hogy ilyen szarul reagál valaki arra, hogy meztelen. - Hogy neki magyarázok-e, vagy csak hangosan gondolkozom, szerintem rohadtul mindegy már – azt nagyjából meg tudnám határozni, hogy ezeket az ismereteket miért most dobta felszínre az agyam.
Neki vajon miért van szüksége arra, hogy fitogtassa a vélt vagy valós hatalmát? Miért kell a környezet visszacsatolása? És ha már itt tartunk – miért segít?
Ellentmondásos az egész lénye – igen, ha kinyitja a bársony baritonjának a gyönyörű pofácskáját, zsigeri szinten dolgozik bennem a kényszer, hogy belenyúljak a kormányba, és oszlopnak vezessem a fémkasztnit: ha a fonákjáról nézzük, akkor biztos kézzel csalt ki magával a katatónia felé vezető irányból... Nem tanúsít empátiát (szerintem ha ütnék sem lenne lépes rá), hogy a vegetatív idegrendszer az „önsajnálat” berkeivel kacérkodjon – de nem annyira lelketlen (nem, a fenéket nem), hogy őrjöngésig hergeljen.
Azt kívánom bár lenne inkább bökő nála – a megmutatkozó intelligenciaszint olyasféle magasságokat sejtet... de hiszen ismerjük mind a mondást: egy ponton túl, már a szörnyek élnek.
- Nem rokon, nem sírsz, nem ráz meg – oké, értem. Azt viszont nem, hogy miért nem merült fel benned egyáltalán, hogy valamiféle hivatalos szervet értesíts: mert nem gondolom, hogy működő telefonhálózat mellett más lett volna az attitűd. Konkrétan felajánlottad, hogy segítesz eltüntetni, cserébe holmi rejtélyes szívességért... Nem mondom, hogy rossz, de nem értem ezt a... törvényenkívüliséget. - Hajh. Tessék, megtörtént a baj – érdeklődök az agya iránt. Noha nem a lélektan a választott szakterületem, annyira kirívó, annyira... ide nem illő, hogy vágyom érteni. Ebbe az eszelős éjszakába már igazán beleillik, nem?
Már meg sem lepődök a költői kérdesen.
- De ez nem homok kisfiam, hanem föld, amit az esővíz legfeljebb harminc centi mélyen áztatott fel, egyébként... legalább öt hónapja nincs mozgatva, mióta a nyamvadt kukoricát vetették. - Minimum egy, de a legjobb lenne másfél méter mélyre leásni: csináljuk kézzel, persze, reggel meg jön a tulaj, hoz egy kis kávét... Persze nem én vagyok a setétség vagánya, csak a tévében látottak alapján tudok okoskodni: gyorsan kellene ezzel végezni, hm?
Erőt veszek magamon – a hátsóülésen hagyott tatyóból kihúzom a sztetoszkópomat: a sírásósditól meg az orvosi műhibák és élvetemetések emlékei ugrottak be. Hiába tudom, hogy halott – muszáj ezt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Male Aries Hozzászólások száma : 29
Születésnap : 1989. Apr. 18.
Csatlakozott : 2015. Dec. 17.
Kor : 29
Tartózkodási hely : Cravia szigete
Foglalkozás : Emberek kínzása

TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   Csüt. Feb. 11, 2016 8:52 pm

Őszintén itt kellett volna hagynom, hogy oldja meg ő maga. Esik az eső, vagy mi a szösz, és egy hullával, nulla térerővel egy rossz környéken, még örülhet, hogy belém futott és nem másba, aki már rég megerőszakolta volna és már a hulláját temeti a halott mellé. De nem hozom fel neki mindezt, viszont azt a badarságot sem szeretem, amit mond.
- Én máshogy fitogtatom a hatalmam és erre hamarosan rá fogsz jönni, ha eddig még nem sikerült. – Titokzatosan pillantok rá és nagyon remélem, hogy most nem fog az erőszakoskodással jönni. Adeptus létemre sokkal meggyőzőbb tudok lenni, mint egy normál ember és erre hamarosan rá fog jönni. Igaz, azt reméltem, hogy sokkal okosabb, de talán a szőkés viccek mégis csak valamin alapszik. Kezd unalmas lenni, igazából már régen itt hagyhatnám, hogy tegyen azt, amit akar, de valahogy most egy jó érv, hogy valaki kémkedjen az „ellenségem” után. Egy halandó, aki azt sem tudja, hogy mibe tenyerelt. Szerintem ez a legjobb dolog, amit eddig kitaláltam. A sok beszéd az agyamra megy, így muszáj sóhajtanom, hogy valahogy lenyugtassam magam, mert a végén felképelném, vagy gyakorolnám rajta az erőmet.
- Nyilván azért nem, amiért egy bűnöző sem tenné ezt. Nincs hasznom a rendőrség kezére játszani, mert többet bukhatok rajta. – Rántom meg a vállaimat, és lezártnak tekintem ezt az ügyet. Túl sok minden van, amivel bukhatnék és szép kis cellát kaphatnék, amiért próbálnám eljátszani a jó kisfiút. Nekem tökéletes a sötét oldalon állni és nem fogom magamra vonni a figyelmet. Így is a sárkánylovasok már a seggemben vannak, az nekem bőven elég.
- Kisfiam? Szerintem idősebb vagyok nálad! – Morgok az orrom alatt, úgy beszél velem mint egy kiéhezett anyuka, aki a gyerekén tölti ki azt a feszültséget, amit a férje nem bír levezetni. Már pedig én nem vagyok a kisfia, rég eltörhetném a nyakát, de helyette csak megforgatom a szemeim. Hihetetlen, hogy mennyire nyámnyila. Viszont kezd idegesíteni, ezért elkapom a karját elég erősen, majd a földre lököm.
- Kezdj el ásni! – Szólok rá és ott hagyom. A hullát kidobom a csomagtartóból, mellé, majd beülök a kocsiba és elhajtok. Kell kb. harminc perc míg visszatérek. Nem voltam messze, ugyanott, ahol találkoztunk. Felszedtem egy ásót és már ott is vagyok. Ha még nem tűnt el, és nagyon ajánlom neki, hogy ne lépjen meg, akkor az ásót odadobom mellé, ha már elkezdett ásni, akkor valószínűleg valamennyit haladt. De nem hiszem, ahhoz túlságosan nagy szája van és nagyon sokat gondol magáról.
- Tessék Királylány, ássál! – Csak ennyit mondok, miután az ásót elengedtem, és mellé esett. Én nem fogok ásni, az ő feladata, én ennyit segítettem, szerintem ez több, mint amennyit magammal megbeszéltem. Nagyon sok erőt hagyok magamnak, hogy a varázslatot tudjam használni, ha nagyon engedetlenkedne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Az út vége   

Vissza az elejére Go down
 

Az út vége

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Skulduggery :: Cravia sziget :: Boloholo :: Külváros-
Stats & Connectés
- -
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég - A legtöbb felhasználó (8 fő) Csüt. Dec. 17, 2015 9:26 pm-kor volt itt.

Jelenlévő fórumozók: Nincs
Anniversaires

Visiteurs

NyomozókSárkánylovasokHalandókTanítókAdeptusokElementalisták