C + C

Tárgy: C + C Csüt. Jan. 14, 2016 10:26 am

Az a baj a nem alvással, hogy a szervezet hozzászokik. Utána ha sokat alszom egyhuzamban, még fáradtabban ébredek. Tíz órával később nyitom ki a szememet, és már most tudom, hogy vissza kellene még aludni egy kicsit – az digitális óra számait tanulmányozva azt is tudom, hogy addig kell kikecmeregnem amíg még nem késő;
Kinyúlok az éjjeliszekrényen lévő csipogómért – nem merült le, nincs értesítés -, majd a lenémított mobilomért: a gyomorgörcs feszültsége azonnal oldódik, amikor két sms-t mutat a kijelző, nem pedig ezerhatszáz nem fogadott hívást: mondjuk a kórház és a családom tudja a vonalas telefonom számát is. A hirtelen rám szakadó nyugodtságtól még a mobilt is az arcomra ejtem – káromkodok egy cifrát -, aztán ülő helyzetbe tornázom fel magam a redőnyök biztosította sötétségben, és megnyitom a postaládát; az egyik a napi horoszkóp, a másik pedig Zane-től jött. Nem tehetek róla, elmosolyodom – válaszul egy szelfit küldök neki mostani állapotomról: szénakazal haj, begyógyult szemek, a párna lenyomata az arcomon és torokmutogató ásítás. Gondolom rémálmai lesznek a képtől, és a kérdést sem egészen válaszolom meg vele, de kávé nélkül felelőtlenség volna bárminemű üzenetet is kierőszakolni magamból.
A nappali felé botorkálok egy zombi elszántságával – hogy vámpírként hőköljek vissza a fényáradattól: előkerítem hát a napszemüvegemet, úgy lépek bele a tangapapucsba és már kint is vagyok a folyosón; A 3C-ben lakom, egészen a 3A lakásig megyek – bekopogtatok Crystalhoz.

Tárgy: Re: C + C Csüt. Jan. 14, 2016 10:45 pm

Mobilon dumálok az egyik elementalistával, hogy kéne valami házibulit rendezni megint. Persze nem itt, mert tudom, hogy az alsó szomszéd, Mrs. Welfield nem rajong ezért. Őszintén lesz@rom, de nem hiányzik, hogy ránk hívja a rendőrséget. Viszont rengeteget röhögök, ahogy meséljük az emlékeket, hogy milyen arcot is vágott. Azt hiszem ez mindent megért. Tommal való tanácskozásom elég hosszúra sikeredik, fülem már teljesen forró és az akkumulátor is. A nedves tenyeremről nem is beszélve. A kopogásra kapom fel a fejemet, hogy ki lehet ilyenkor, mert nem várok senkit. Egyetlen egy tippem van, még hozzá a szomszédom, aki általában kopogtatni szokott a csengő használat helyett. Bírom a csajt, így mosolyra is húzódnak az ajkaim, ahogy felkelek a kanapéról és sétálok az ajtóhoz, a mobilommal a fülemen. Egy üdvözlő mosollyal állok félre az ajtóból, hogy jöjjön be és ha ez megtörtént, akkor becsukom mögötte az ajtót.
- Tom, szerintem mindent részletesen kiveséztünk. Ha eszembe jut még valami hívlak, de most mennem kell! Hali. – Búcsúzok el tőle, majd csúsztatom a készüléket a zsebembe. Nálam nem számít, hogy itthon vagyok vagy sem, farmer és rendes V kivágású felső van rajtam, mint aki indulásra kész. Elvégre ki tudja, hogy mikor kell tényleg kapnom a cókmókom és mennem. Nálam ezt sosem lehet tudni. Fordulok is a szomszédom felé nagy mosollyal és két puszit is nyomok az arcára, ahogy a barátnők szokták.
- Helló csajszi! Mi van veled? – A szokásos üdvözlésemmel intézem el a dolgot, majd beljebb invitálom a lakásban. Látom van valami baj, lehet a kórházban történt valami, de ha akarja szívesen meghallgatom ezt már tudhatja. Nem ismerem régóta, de van ebben a lányban valami, ami miatt mégis összebarátkoztam vele, azon a napon. Kellemes borzongás tölt el, mikor visszaemlékszek arra a napra, de nem is nosztalgiázom tovább, hanem lehuppanok a kanapéra mellé, ha azóta helyet foglalt.
- Ha kérsz valamit szólj! Tudod, pocsék házigazda vagyok. – Legyintek, ahogy kuncogni kezdek. Nem szoktam senkit se, semmivel megkínálni, mert számomra ez csak tehet ez a gesztus. Ha kér valamit, van szája tudja mondani, vagy van két lába, ki tudja magát szolgálni. Az utóbbinak meg felettébb örülök, mert enyhén szólva is lusta személyiség vagyok. Viszont most már nem beszélek, csak feszülten figyelek rá, hogy miért is jött át, mi bántja.

Tárgy: Re: C + C Pént. Jan. 15, 2016 12:21 pm

Megerőltetem magamat a napszemüveg védelme alatt, és elmosolyodom – aztán rájövök, hogy fogmosás nélkül jöttem át – ez inkább zavar, mint annak ténye, hogy pizsamában vagyok: elnyűtt spagettipántos, Minion-mintás felső, fekete pamut rövidgatya, annak korcára felcsíptetve a csipogóm; A fejemen olyan kazal, hogy amelyik madár lát a lépcsőház ablakán keresztül, rögtön megkívánja a fészekrakást – én vagyok a reggeli elegancia csimborasszója, de hát kit érdekel. Crystal nem először lát így, nekem pedig orvosként (jó, orvos rezidens) az egészség a fontos, a külsőségek csak utána következnek. A mobilomat fojtogatom ameddig a szomszédom a sajátján beszél, és kérdés nélkül omlok le a kanapéjára – miután arcon csókolt: félgőzzel viszonozom, mert noha nem randizunk, szerintem elég gyilkos lehet a leheletem.
- Lecseszésért jöttem... És át akartalak hívni kávézni. - Tényleg nem akarom megbántani a barátnőmet és az ő kávéfőző képességeit, de ha már ittál sűrű petróleumot, akkor tudod, hogy milyen Crystal kávéja; A holtakat is feltámasztja.
- Szóval odáig jutottam, hogy valakivel muszáj beszélnem róla, aki reálisan látja a dolgokat, és nem valami hülye tündérmeseként... - Sóhajtok fel, és az arcomba nyomom a kanapé egyik párnáját – tényleg otthon érzem magam. A 3B lakás lakóját még soha nem láttam (lehet, hogy nem is lakik ott senki), úgyhogy tartom magam ahhoz, hogy miénk a harmadik emelet.
- Emlékszel, hónapokkal ezelőtt meséltem, hogy behozott a rohammentő egy cserbánhagyásos gázoltat... akinek aztán hónapokig tartott felépülnie, fizikoterápia, satöbbi? - Azt hiszem ennyivel nem sértem meg az orvosi titoktartást – nem mintha Crystal részéről fenyegetne a feljelentés lehetősége – az meg már csak feltűnt volna, ha azért barátozna velem, hogy kihasználjon... és titokban szervkereskedő, vagy valami, nem?
- Nem tudom mi az isten fa...kanaláért ugrottam be hozzá minden nap, gondolom közrejátszott, hogy szó szerint a kezemben tartottam a szívét, mindenesetre okos, kedves, nem annyira nyomulós, jó a humora és nagyon, nagyon tetszik... De hát tudod, az orvos-beteg viszony nem a megsérthető kategória, lévén az állásomba kerülhet. - Megint az arcomba nyomom a párnát – nem is rossz megoldás: belefojtom magam, és akkor majd nem kattogok ezen.
- Szóval barátok vagyunk, mielőtt kiengedték a kórházból elkérte a számom, elhív ide-oda, meg smsezik, meg cuki, meg hat évvel fiatalabb nálam én pedig egy barom vagyok, mert belehabarodtam. Úgyhogy barátném kérlek ne fogd vissza magad, ha van valami vudu trükköd arra, hogy hogyan ne szeressem Zane-t, esetleg egy jó kiállású facér ismerősöd, aki... Ehh, hülyeség. Gyere, menjünk kávézni. - Emelkedek fel a kanapéjáról, és a lakásom felé veszem az irányt – mostanra a homlokomra tolt napszemüvegben.

Tárgy: Re: C + C Pént. Jan. 15, 2016 9:23 pm

A rövid telefon beszélgetésem, elég hosszúra nyúlik és ezt a kopogtató zavarja meg, aminek most külön örülök. Már ráégett a fülemre a készülék és elég zavaró volt egy témát vagy ötször átbeszélni, ha nem többször. Barátnőm érkezése után, kinyomom a mobilt és becsúsztatom a zsebembe. Meglepődött fejet vágok, ahogy Chris "lecsesz".
- Mi a bűnöm? - Szüntelen mosolyommal kicsit magasabb hangon szólalok meg, amit eddig soha senki sem tudott kiváltani belőlem csak ő. Ijesztőnek mondható, de várom a válaszát és bólintok egyet. A kávé jöhet bármikor, így nem is ellenkezek, de azért leülünk a kanapémra.
- Várj megkeresem a pszichomókusos szemüvegem és tudsz mesélni! - Jóízűen nevetek, szívesen hallgatom a történeteivel, mert romantikus, igaz én ezt nem szeretem, de látni rajta, hogy évődik a dolog miatt. Viszont remélem, hogy most már látok is valami képet erről a titokzatos hercegről, aki elcsavarta a barátnőm fejét.
- Ha ennyire tetszik, miért nem kéred meg, hogy váltson orvost? Megteheti és akkor köztetek is megszünne úgymond ez a "gát". - Ujjaimmal idézem az utolsó szót, majd elveszem tőle a párnát, mielőtt összenyálazná, vagy legalább is belefojtaná magát. Nem lenne szép látvány, én meg az életben nem magyaráznám ki, hogy saját kezűleg ölte meg magát. Elég mókás, ahogy siránkozik a srác után, én sosem akarom ezt az érzést megtudni. Szerencsémre laza vagyok és spontán, aki a mának él, így nincs sose bűntudatom.
- Szerelmes vagy belé? Mi az akadály, hogy együtt legyetek? Mert szerintem nem csak az orvos-beteg kapcsolat... - Nyújtom el a végét, hogy ő fejezze be. Látom rajta, hogy szenved és nagyon együtt akar lenni ezzel a sráccal, de mégis valami még mindig visszafogja. A korkülönbségre fel sem figyelek, mert akikkel én szoktam kezdeni... Hát, azok sem az én korosztályom, legyen mentségemre, hogy nálam idősebbek, és nem fiatalabbak, mint az ő esetében.
- A kávé remek ötlet. Majd mellette megbeszéljük. - Pattanok is fel, hogy addig is tudjon gondolkozni, majd kiugrálok a bejáratihoz, de mielőtt kilépnék, felhúzom a cipőm. Megvárom őt is, magamhoz veszem a kulcsom és már mehetünk is. Nála pedig a szokásos helyemre leülök, amit már kispécéztem magamnak és várom a kérdésemre a válaszát.

Tárgy: Re: C + C Szomb. Jan. 16, 2016 7:02 pm

- Nem én cseszlek le téged, hanem majd te fogsz engem. - Sóhajtom a világ fájdalmával, közben azért értékelem, hogy majd' hitelesen adja elő azt, hogy parázik tőlem. Végülis... A barátság furcsa dolgokat művel az emberrel – minél közelebb engedsz valakit, annál nagyobb hatalma van feletted. Szar lenne, ha egyszeriben nem akarna a barátom lenni.
- A varázspálcádat keresd meg inkább tündérkeresztanyu, mert itt a pszichomókus sem tud segíteni... - Leszögezem, hogy nem vagyok ennyire puhány meg anyámasszonykatonája és nyávogós sem általában, de most... Hát kapja be Zane Rolley!
Crys elveszi a párnát, elszömpöntyörömödve nézek szét, mit is nyomhatnék az arcomba akkor, de inkább átvonulunk hozzám: ott amúgy is több a párna!
- Tizennyolc éves, Crystal. Tizennyolc. Jogilag még nem felnőtt, nekem pedig derékba törné a karrieremet, ha kiderülne ez az egész: nem szimplán kirúgnának ebből a kórházból, hanem sehol máshol sem lehetnék orvos. - Bögrét, cukrot, tejet rámolok az asztalra, meg a kávékiöntőt – majd megcsinálja magának úgy, ahogy szereti, nagyon én sem szoktam törni magamat a vendégeimért – mondjuk ő már régen nem vendég itt nálam: olyan mint egy családtag. Talán ezért is adtam neki múltkor pótkulcsot a lakásomhoz – baj esetére, ami sok mindent lefed azért: tűzkár, vízkár, ha nem akar otthon lenni, ha kell neki valamelyik ruhám, ha ne adj' isten el akar bújni valaki elől...
- Wrááágh, nem tudom! Hiányzik. Meg tetszik. De akkor is hat évvel vagyok nála idősebb, azt meg te is tudod, hogy az ő korában a srácok még a legyet is röptében... Szóval most barátnői és szomszédi kötelességed hasznos tanáccsal ellátni, vagy megadni egy facér, nagykorú ismerősöd telefonszámát. - Ez van. Sprite.
- De ne érezd, hogy önző dög vagyok, mesélj inkább te valamit.

[/quote]

Tárgy: Re: C + C Kedd Jan. 19, 2016 10:37 pm

Forgatom meg a szemeimet a mondatára, majd egy olyan arcot vágok, hogy miért? Először nem értem, de remélem, hogy el fogja nekem magyarázni, hogy miért kell lecsesznem.
- Már megint mit csináltál? - Komolyan mondom, de aztán elröhögöm magam és eltolom a vállánál finoman. Néha vicces, ahogy produkálni tudja magát, de a mi barátságunkat így lehet jellemezni: megtalálta a zsák a foltját. A következőkre pedig egyből lefagy minden mosoly az arcomról.
- Ajaj, azt hiszem komoly dolog történt... - Sóhajtok egyet és abba hagyom a viccelődést. Most érzem úgy, hogy komolynak kell lennem és a barátnőm segítségére. Kicsit egyszerűbb, ha nála beszéljük meg ezt a dolgot, és amíg hallgatom, addig a bögrébe öntök kávét és megízesítem, ahogy szoktam.
- Szerintem nem lényeg, hogy ki hány éves! Lásd az én pasijaimat. Volt amelyik 20 évvel volt idősebb nálam. De hát azoknak a zöld szempárnak és az ősz hajának nem lehetett ellenállni. - Még mindig ábrándozok, hogyha visszagondolok rá, de hát a család mindenek felett, én meg ostoba liba voltam, hogy majd elhagyja a feleségét és a három gyerekét értem. Pár percig tart még, hogy erre gondolok, majd megrántom a vállaimat, ezzel is jelezve, hogy visszatértem a valóságba.
- Aki nem mer, az nem nyer! Lehet komolyan gondolja... Bár nem ismerem. De mióta is "rohan" utánad? Nem, fél éve vagy több? - Nézek rá értetlenül, mert figyeltem mikor mondta, csak kiment a fejemből. Ismer, sokáig nem tudok megjegyezni dolgokat, de a lényegen nem változtat, mire akarok kilyukadni. Több hónapja próbál udvarolni a barátnőm elmondása szerint, akkor nem lehet olyan, aki röptében a legyet is, mert már rég feladta volna ezt az "akciót" egy jó numeráért.
- Na, de nem szabadulsz! Muti róla képet! - Izgatottan egyenesedek ki és vigyorommal egy orbit reklámba is beleférnék. Majd felveszem a gondolkozós fejet, hogy mit is mondhatnék neki, mire eszembe jut, hogy mit nem meséltem még neki.
- Emlékszel a srácra itt a kisboltban? Kasszás és árufeltöltő, az a helyes magas, barna hajú srác. Eszméletlen stílusa van, a vigyorától meg elolvadok. Na és a lényeg... Elhívott randizni végre. 28 éves és ahhjjwww... Azt hiszem elsőként teszem szét neki a lábam. - Kezdek bele lelkesen a beszédbe, majd a kor közlése után beharapom az ajkaimat, ahogy ragadozó módjára hallatom a hangom, majd halkabban megjegyzem, hogy első adandó alkalommal le szándékozok vele feküdni.

Tárgy: Re: C + C Csüt. Jan. 21, 2016 7:02 pm

- Liliomtipró lettem, anyu! - Vigyorodok el, lévén annyira azért nem nagy a baj, de van az úgy néha, hogy az ember lányának kell az önsajnáltatás, pasi(k)ról való nyavalygás... Azért megy jól a pszichiátereknek, mert igenis jótékony hatással van az, ha kibeszélhetjük a bajainkat – nem is feltétlenül azért, mert majd a másik fél hasznos tanácsot fog adni, vagy egyáltalán véleményt alkot a dologról... De a minden mumus csak addig félelmetes az ágy alatt, ameddig fel nem kapcsoljuk a lámpát.
És már kezdeném sulykolni Zane korát, a sajátomat és a korkülönbséget, meg mindent amin rágódok már hosszú ideje, de a mondat befejezése... félrenyelem a kávét.
- Mm...mi?! - Új információ, hiszen nem az a fonjukbeegymáshaját barátnők vagyunk, elmúlt a középiskola pubertás-bizonytalan, hormonzavaros túlkapásokkal teli kapcsolatkialakítása; Felnőtt viszonyt ápolunk egymással – nap-nap után egy kicsivel többet mutatunk magunkból, hidat építünk fel egymás között... bízni merünk. Mivel múlt időben beszél róla, feltételezem szakításra került sor – durva lenne rákérdezni, hogy elhunyt-e esetleg a vén szivar, ám még annál is durvább ha járnának én pedig összefutnék az ajtóink előtti térben a pasassal, aztán mosolyogva mesélném Crystalnak, hogy ”megismerkedtem apukáddal”.
De az elkotyogott infó birtokában, adottkor már nem kerülhetek ilyen kellemetlen helyzetbe – még ha a télapót is látom kijönni Crystaltól, az nem biztos, hogy az apja!
- Hogy az istenbe' akasztottál magadnak egy kétszer annyi idős embert? - Kíváncsiskodom, hiszen ha szakítottak, ha meghalt, minden kapcsolat elején ott a vibrálás – csak te érzed, csak te érted, de elmesélnéd legszívesebben mindenkinek...
- És aki merít, az nyerít? Nem lehet, Crys. A szüleivel él, és ha Zane nem is belátó, az ősök az én véleményemen lennének: azzal a különbséggel, hogy fel is jelenthetnek. - És már megint ugyanott vagyunk – elvesztem az engedélyem, és Zane-t gyűlölném érte: amióta az eszemet tudom, orvos akarok lenni. Mégsem hagy nyugodni, amit a kedvenc szomszédom megpendített – változó intenzitással ugyan, de már fél éve... Erre még így nem gondoltam.
Telefonomon lépek fel a közösségi hálóra, az ott lévő képeket mutogatom – pontosabban odaadom a készüléket, hogy pörgesse csak át az albumot. Kiköpöm a kávét – jól hallottam?
- Justin vagy mi is a neve? Jason? - Kérdem heves bólogatás közben – maradjunk annyiban, hogy nem a névtáblája a legfőbb látnivaló azon a srácon – vigyorom kiteljesedik, én pedig felnevetek.
- Ezért jársz te annyit vásárolni! Hová mentek?

Tárgy: Re: C + C Kedd Feb. 02, 2016 3:13 pm

Kérdőn felvonom a szemöldökömet, kíváncsi vagyok, hogy mire érti ezt. Ez még az arcomon is látszik, szerintem a néma kommunikáció is megvan köztünk, így talán nem kell feltennem a kérdésem, hogy miért. Viszont valamiért rejtélyes mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy agykerekeim beindulnak, hogy ki is az „áldozat”. Pont ezért kezdek én is álmodozni, túl hangosan. De nem titok rólam, hogy az idősebb pasikra bukok, néha polgárpukkasztó korkülönbséggel is, de engem nem zavar, ha még idősebben is jól tartja magát és helyes. De ezt nem lehet annak elmagyarázni, aki a középkorban él.
- Volt egy pasim. Illetve titkos kapcsolat volt a családja miatt. Nem látszott annyinak, amennyi volt valójában. És a szex.. Az valami isteni volt vele. De vége lett a gyávasága miatt és az asszony hisztije miatt. – Rántom meg a vállaimat, mert nem happy end a történet vége. Ha az lenne valószínűleg valamelyik gyönyörű szigeten nyaralnék vele. Kérdésére muszáj elnevetnem magam, tipikus Chrisre vall ez a fajta meglepettség. Összeszedem a gondolataimat, hogy visszatekintsek a múltba, mert ez sem tegnap volt már, lássuk be.
- Bulizni mentem aznap, mikor találkoztunk. De mint mindig ugye kocsmában kezd az ember, hogy alapozzon. Ott ismerkedtem meg vele, mikor a pultnál kikértem az italom. Ott ült és leszólított. Jól nézett ki, jól felöltözve, tényleg azt hittem max. 10 év lehet köztünk. Aztán nem, de nem számított. Elhívtam a buliba is, mert mindenképp akartam táncolni, nem ellenkezett. Az este vadító szexben volt részem. Aztán még folytattuk pár hónapig, utána abbamaradt. – Mesélem el nagy vonalakban, hogyan is sikerült találkoznom vele. Képeket már nem tudok mutatni, mert mindet letöröltem, hogy ne emlékezzek rá. Fájó volt a szakítás, de igazából sosem jártunk, csak összejártunk d*gni. Ez a sztori egyre viccesebb, illetve a beszélgetésünk. Mivel én egy laza csajnak mondom magam, szerintem pontosan tudja (az előző történet tudatában), hogy engem nem érdekelnek más véleményei.
- Jaj Édesem! Nem figyeltél az előbb rám?! Titokban tartsd! Úgy a tuti, izgalmas is és senkinek sem fáj, és ti is jól jártok vele. Mellesleg úgy tudom, hogy neked a karriered miatt sem lehetne felvállalni, vagy igen? Kirúgnának nem? – A végére már elbizonytalanodok, mert nem vagyok benne ebben az orvosi dolgokban. Én nem lennék jó doki, bárki megtetszene, simán lefeküdnék vele, akár a kórteremben is. Nem tudnám megállni, hogy ne érjek hozzá, ha már kívánom. Csodálom, hogy Chris kibírta eddig ezt. Talán aszexuális? Kikerekedett szemekkel kevergetem a kávémat, ami jó benne, hogy ezt a barátnőm nem láthatja, hogy ez történik és ilyeneken gondolkozok.
Elveszem tőle a telefont, hogy megnézzem ezt a titokzatos srácot, akiről már annyit hallottam és aki elcsavarta a barátnőm fejét.
- Hm.. Nem is rossz. – Méregetem azért a képeken keresztül, kíváncsi vagyok a reakciójára, bár egy éjszakára tudnám csak elképzelni magam mellett. Én még mindig az idősebbekre bukok, de nem mondom, hogy nem helyes.
- Nagyon cuki, te meg nagyon hülye! Hogy bírod? Én már minimum letéptem volna róla a ruhát. – Adom vissza neki a telefont, képek alapján jól néz ki, barátnőm elmesélése alapján meg ritka rendes srác. Nem is értem, hogy eddig miért nem teperte le. Persze mondta az ellenvetéseket, de szerintem hülye kifogások.
A gyenge próbálkozásra úgy nevetek, hogy eltakarom a számat is, és a kanapén is hátra kell dőlnöm.
- Ahjj barátnőm... Látszik, hogy neked csak egy srác jár a fejedben... Jakenek hívják. – Jól kinevetem magam, azért látszik, hogy a részleteket nem jegyzi meg, miért is nézne meg mást, ha neki már van egy kiválasztottja? Mikor már lenyugodtam belekortyolok a kávéba, és visszahelyezve az alátétre somolyogva rápillantok.
- Először pizzázni megyünk, utána lehet beülünk egy filmre a moziba. De nekem az a tervem, hogy pizzázás után átjön és reggelig vadul szexelünk. – A tervem tökéletes, csak kivitelezni kell, de szerintem a srácnak sem lesz ellenvetése, ha meg igen, akkor ráveszem, hogy ne legyen. Elvégre csinos vagyok, és megvan a kölcsönös tetszés, miért ne feküdnénk össze? Így az elején kell kiderülnie, hogy jók vagyunk-e benne, vagy sem.

Tárgy: Re: C + C Csüt. Feb. 04, 2016 6:57 pm

Mire is érthetném – arra a hat évre, ami köztem és Zane között van, avagy most már azon is nevetek, amin igazából sírni kellene. Homlokomat ráncolom és tessék, tessék: kettős mérce. Azon nem akadok fenn, hogy olyan faszival kavart, akinek konkrétan a lánya is lehetne – de van itt valami...
- Nem volt ööö, fura? Úgy értem tudtál arról, hogy nős, gyerekei vannak... - És nem fejezem be a kérdést, miszerint hová tette az eszét – ilyesfajta stabilitást nem szoktak feladni az emberek; A „hisztiző asszony” szintén megérne egy misét – ha tegyük fel úgy lennénk Zane-nel, ahogy nem vagyunk és félrekefélne, úgy kivágnám az életemből, mint macskát szarni.
A hűség ugyanis nem érzelem – a hűség döntés.
Ettől függetlenül mosolyogva hallgatom a történetet – nem, nekem a kocsma maga a buli, hosszú-hosszú műszakok után, az is a kórházzal szemben van; Kórházi dolgozók járnak ide, kórházi dolgokról folyik a társalgás – ha jobban belegondolok, huszonnégy évesen én vagyok a legunalmasabb csaj az egész szigeten – és jelen pillanatban irigy a kedvenc szomszédomra. A szexhiány már csak ilyen aljas dolgokra sarkall.
- Soha, sehol a világon nem lehetnék többé orvos. - Bólogatok fintorogva, de kattog az agyam – a titokban tartás... Járható út lenne, de meddig?
Tegyük fel, hogy huszonegy éves koráig (az állam ekkortól tekinti felnőttnek az embert) a kémfilmekből ellesett diszkrécióval tudnánk kezelni a kapcsolatunkat – ő otthon lakna, én a kórházban szoktam (ide csak Crystal miatt és tiszta ruháért járok gyakorlatilag) és mindkettőnknek megfelelne, hogy csak akkor látjuk egymást, amikor a munkám engedi. Közös programjaink csakis négy fal közé korlátozódnának, az utcán pedig az összetartozás legkisebb jele nélkül sétálnánk alkalmanként, nehogy bárki is megsejdítsen bármit...
Persze közben bármikor véget is érhet a dolog, szembe találkozik az egyetemen álmai bölcsész lánykájával, akinek meg is tudja fogni a kezét az utcán és aki „csakúgy” megfoghatja az övét, nem csak akkor, ha a pulzust ellenőrzi...
Tegyük fel, hogy eltelik a három év – a szülei mit gondolnának rólam? Az egyetemről frissen szabadult fiacskájuknak biztosan karriert és tapasztalást kívánnának helyettem, aki – három év után – lehet összeköltöznék, lehet gyűrűt akarnék...
- Megtiltom! - Szegezem mutatóujjamat Crystalra vigyorogva – akinek fél órán belül sikerült elérnie, hogy elbizonytalanodjak Zanenel kapcsolatban; Olyan ez a lány, mint az ördög!
Drámai duzzogást mímelek.
- A seggét szoktam nézni, nem a névtábláját! - Fújom fel az arcomat, rosszallón ráncolva a szemöldököm – hát nem mindegy, hogy gizike vagy gőzeke? Nevetek.
- Lehidalok tőled. Ha gondolod megtámogatom a szexuális életed néhány doboz ingyen óvszerrel, vagy írok receptet fogamzásgátlóra, penicillinre ha úgy adódik, és kapsz majd egy mázas bögrét a következő felirattal: ”tripper, kankó, szifilisz, Crystal mindent hazavisz”. - Csak viccelek, csak a vérét szívom úgy orvosmód – mert vagy irigykedek rá (nagyon), vagy a felelősségteljes döntések felé terelgetem, nem mintha tudomásom volna az ilyen téren való felszereltségéről.
- Akassz sálat a bejárati ajtódra, vagy nem tudom, nehogy krízishelyzet cukorhiányban átrobogjak, amikor ti éppen khm...

Tárgy: Re: C + C Szomb. Feb. 06, 2016 5:37 pm

Visszagondolva mennyire buta és naív voltam. De mindenki a saját hibájából tanul, és hajtott a kalandvágy, a szép szemek, de barátnőmet látva elég hajmeresztő volt a korkülönbség. Engem viszont ez sosem érdekelt, mert ha két ember passzol egymáshoz, akkor nem a kort nézi, szerintem.
- Csak később mondta meg, a kis gyáva... Mikor már kötődtem hozzá. – Rántom meg a vállaimat, amolyan „nem érdekel” stílusban, mert akkor már nem tudtam mit tenni. Nekem még szerencsém volt, mert sokan hasonló helyzetben lévők, mint én, nem is tudják meg. Visszagondolva egész kellemes volt, csak a család kimaradhatott volna. Lehet most is vele romantikáznék, ha szingli lett volna, de túl sok a ha, ezért nem ámítom magam. Már rég volt, lezártam magamban. Most viszont drága barátnőmet kellene észhez térítenem.
Meghallgatva a panaszát a fiúval kapcsolatban, pörögni kezdenek agytekervényeim. Átgondolva mindent Chris nagyon sokat veszítene a sráccal szemben és keveset nyerne. De aki nem mer, az nem nyer. Lehet, hogy tényleg egy normálissal futott össze, aki a csillagokat is lehozná érte, ha már megígérte.
- Hm... Tény, hogy sokat buknál rajta, de talán még formálható, hisz kölyök. – Nevetem el magam az elnevezésemen, mert még az tizennyolc évesen. Persze nem akarom barátosnémat megbántani, ezért végig is simítok a karján és a szemeibe nézek.
- Igazából ezt neked kell eldönteni, hogy mennyire is tetszik neked.. vagy esetleg már szereted?! – Most minden egyes szavam komolyan cseng a számból, a végét viszont tényleg halkabban és bizonytalanul fűzöm hozzá. Idáig még úgysem jutottunk el, hogy valójában mit érez iránta. De megtudom hamarosan remélem, ha ő is kibogozta már magában ezt a fenomenálisan nagy kérdést.
Viszont addig nem szabadul tőlem, amíg nem látok róla képet, de ez is gyorsan orvosolva lesz, mert megkapom a mobilját a srác profiljával együtt.
Nevetek, ahogy felém fenyegetően lebegteti az ujját, de sosem kezdenék ki vele, én általában felfelé megyek a kort illetően, csak megjegyeztem, hátha ezzel is bátorítást nyer.
- Ahj... Ő viszont az enyém! – Megforgatom a szemeim, ahogy sóhajtok egyet, majd én is ugyanazt a mozdulatot teszem a mutatóujjammal. Most, hogy mindkettőnknek van aduásza a kezében a másikat illetően, szerintem meg is egyezhetünk abban, hogy mindenki a saját területén marad.
Viszont nagyon jót nevetek azon, amit mond a szexuális életemről, de nekem is van egy hasonlatom, amolyan Crystal-os módra.
- Tudod, mindenki felpróbálja a cipőket, mielőtt „megveszi”. De amúgy majd élek ezzel a lehetőségemmel. Kicsit visszaélek azzal, hogy a barátnőm orvos. – Kacsintok egyet, mosolyogva, persze nem használnám ki, van nekem nőgyógyászom, aki ezt elintézi nekem és szeretek is odajárni. És ennyire azért legyen magánügyünk, még ha utólag minden mást meg is beszélünk.
- Nem vagyok szégyenlős. De majd kitalálok valamit. Szerzek olyan táblát, ami a hotel szobák ajtajára kell, hogy ne zavarj! – Nevetek, annyira jó végre kicsit elengedni magamat ilyen téren. Tudtam, hogy rá számíthatok, nem is értem, hogy miért nem találkozunk sűrűbben.. Ja igen, a munkája miatt. Viszont még mindig ott a nagy kérdés vele kapcsolatban.
- Kíváncsi vagyok a döntésedre a hercegeddel kapcsolatban! – Döntöm oldalra a fejemet nézve őt, hogy választ várok, bár tudom, hogy ez nem így megy, de talán már valamennyivel határozottabb, mint amikor átjöttünk.

Tárgy: Re: C + C Szomb. Márc. 05, 2016 7:43 pm

>> Zene <<

- Öhm... Kis gyáva, hát persze. És amikor megtudtad? - Oké, kötődött hozzá, meg ott volt a hormonális őrület (vagy nevezzük szerelemnek), de nekem ne mondja, hogy miközben takarosan bedugta a fejét a saját seggébe, nem volt ott az a bizonyos hangocska, mondjuk a józanész hangja, ami veszettül tiltakozott!
Persze nem török pálcát, ráadásul eső után köpönyeg az egész, mégis felüti fejét a féltés talán – a szóban forgó pasast zokszó nélkül kasztrálnám, ha nem büntetné a törvény. Életeleven szomszédom jobbat érdemel egy házasságtörő kreténnél.
Akinek a dumájától lehidalok egyébként.
- „Formálható, hisz kölyök.” Ugye tudod, hogy nem egy kutyáról van szó? - A folytatásért a két tenyerembe temetem az arcom, és instant előredőlök ültömben, artikulálatlan hangok egész sorát felvonultatva: morgás, nyüszítés és vernyogás egy helyen, jól kivehető a „nagyon” és a „nem tudom”. Végül is hátradőlök.
- Nem akarom formálni, megváltoztatni. Attól még, hogy jobban szeretem ha az eszemet dicsérik a seggem helyett, társas kapcsolatban igenis férfira vágyom, nem pedig papucsállatkára. - Texasból jövök, nálunk a férfi a ház ura, a családfő, a domináns egyed; Ilyen családtípusban nőttem fel, és ha nem lennék ennyire karrierista...
A ~~figyelmeztetőleg~~ felém tartott ujját ha nem húzza időben vissza, hát a fogaim közé veszem – Ilyen szexista beszédet nőtől még nem hallottam. - Nevetek fel, pedig ez is egy olyan pillanat, amikor irigykedem Crystal laza felfogására: helyeslőn bólogatok a kihasználásomra – ha ellenemre volna, egyáltalán nem is ajánlottam volna fel.
- Szuper lesz, nem csak én, de a többi lakó is tudni fogja, hogy... milyen jó dolog a házhoz szállítás! - Nem mintha törvénybeütköző volna amire készül, de a lakóközösség piszok hamar ki tud utálni innen bárkit: a 7c-ben lakó lányt fél évig üldözték mint „drogost”, pedig csak cukorbeteg...
- Már hogy most kellene döntésre jutnom? Meg vagy húzatva? - Képedek el, mert értem én, hogy bátorításnak szánta amit mondott, de most ha lehet, még jobban össze vagyok zavarodva; Felhúzom a vállaimat, testbeszédem védekező.
- Ismerem annyira, hogy megérjen a „mi” egy próbát, de ahhoz viszont jóformán nem is ismerem, hogy meg is merjem tenni. Túl sok forog kockán.

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés