Michael és Zane - könyvtári találkozás

Tárgy: Michael és Zane - könyvtári találkozás Hétf. Jan. 04, 2016 5:21 pm

Zane és Michael

Gyors léptekkel közelítek a könyvtár felé, hogy pár dolognak utána nézzek. Muszáj informálódnom, mert látom, hogy közel a veszély. Annak az adeptusnak a szavai felkeltett bennem egy fajta gyanút, mert különösen viselkedett. Mintha tudna valamit és ez nekem nem tetszik. Sárkányomat most a terepen hagytam, ráfér egy kis pihenés, gyalog is el tudok jönni. Az adeptusok pedig nem olyan hülyék, hogy erre a területre merészkedjenek. Védtelen nem vagyok, tőröm mindig ott lapul a kabátom alatti tartójában. Biccentek a társaimnak, akikkel összefutok az utcán és azokat akiket nem ismerek egy mosolyt villantok meg nekik. Szeretem az ilyesfajta kontaktust az idegenekkel, mert ki tudja, hogy kivel fogok később összefutni. A könyvtár nincs messze, pont rá is kanyarodok arra az utcára, aminek a végén található. Lépteimet nem lassítom, sőt már-már futásnak nevezhető, amit mutatok. Így hamar elérem a bejáratot, és szinte berobbanok az épületbe. Hiába minden kérdő és meglepett szempár, ami felém szegeződik, nem lassítok, hanem a lépcsőhöz megyek, hogy az első emeleten kössék ki.

Pontosan tudom, hogy mit keresek, ezért meg sem állok a harmadik sorig, ahol megtalálom a könyvet, már ha még itt van. Bár nagyon bosszús lennék, ha valaki elvitte volna. Ujjammal mutatok a könyv címekre, ahogy olvasom és mikor megtalálom mosoly szélesedik az arcomon.
- Megvagy! - Mondom magam elé győzelemittas hangon, majd elindulok az asztalok felé. Már kicsit nyugodtabbak a lépteim, hiszen már itt vagyok és senki sem veheti el tőlem a könyvet. Az asztalnál egy fiú ül, azt hiszem elementalista, ha jól emlékszem, de most nem ez számít. A könyvet kicsit durvábban vágom le az asztalra mind szeretném, ezért bűnbánóan nézek a fiúra.
- Bocsi. - Húzom el a számat, kicsit hangos volt a puffanás, amit a vaskos könyv produkált, de nem tudom visszafordítani az időt, hogy ez ne történjen meg. A rosszalló pillantásokat is elkapom, amik felém szegeződnek, amiért hangoskodtam. Végül leülök és kinyitom a megfelelő oldalon és sebesen kezdem olvasni a sorokat.

Mike & Zane

Egész nap azon gondolkoztam, hogyan is tudok a legjobban felkészülni egy beadandóra, de hiába böngésztem a netet, semmit sem találtam. Épp ezért, döntöttem a könyvtár mellett. Egy gyors felöltözés után, ami annyit tesz, hogy magamra húztam a farmerem, ingem és már készen is voltam. Még rendbe tettem magam a fürdőszobában, megcsináltam a hajam, arcot és fogat mostam. Teljesen felfrissülve érzem magam a hosszú délutáni tanulás után. Nyújtózkodva lépek ki a házból és mivel gyönyörű idő van, hiába van messze a könyvtár, gyalog indulok el. Minden ismerősnek, aki szembe jön, köszönök, de végül mégis csak keresek egy buszmegállót, miután rápillantottam az órámra. Csodás a nap, de a muszáj megcsinálnom a feladatomat, így nem lenne szerencsés, ha bezárna a könyvtár, mire odaérek. Előveszem a telefonomat is, hogy hátha írt valamit a tanár, vagy valamelyik csoporttárs, de nem.
Pár perccel később beérve a könyvtárba, kedvesen mosolygok az ott dolgozónak és el is tűnök a sorok között. Szemeim gyorsan mozognak ide-oda a könyvcímeket olvasva, és amint megkaparintom a keresettet, már megyek is vele az asztalhoz. Olvasni kezdem, mikor rájövök, hogy nem hoztam magammal se tollat, se papírt, így a könyvtárostól kell kérnem, aki kicsit húzza a száját, de végül megszán.
Belemélyedve az írásba kezdek jegyzetelni, és csak arra rezzenek fel, mikor valaki mellettem ledobja a könyvet.
- Erre nem számítottam, de semmi baj. - Fogom a mellkasom, mert a szívem majd kiugrik a helyéről, bár látom rajta, hogy nem direkt csinálta.
- Mit ártott neked az a könyv, hogy így odacsaptad? - Pillantok le az említett tárgyra, majd rá a srácra. A tetoválás alapján egyből felismerem, hogy ő sárkánylovas. Már sokat hallottam az elementalistáktól róla, és szerintem már látásból ismerem is.

Zane és Michael

Siettségemben véletlen nagyobb zajt csapok, mint kéne és ezt a nem tetszését nagyon sok itt ülő fiatal is kifejezi a tekintetével. Elhúzom a számat, remélhetőleg ezzel kibékítem őket. A következő percben már ülök is és a mellettem ülő sráccal kezdek el beszélgetni. Szimplán megrántom a vállamat a kérdésére.
- Őszintén nem így akartam. - Nézek a szemeibe, hogy tudja ez így igaz. Valahogy sosem úgy sikerül letennem a tárgyakat, ahogy szeretném, ez a vaskos könyv pedig még rá is nyomott az egészre. A könyvtár alapból visszhangzik, bárki bármit csinál.

Kinyitom a könyvet a közepénél, de a szemem sarkából nem kerüli el a figyelmem, hogy engem néz, jobban szólva a tetoválásom. Egy halandónak ez nem mond semmit, de a többi csoportnak igen.
- Egyébként Michael Reeves vagyok. - Mutatkozok be, kezemet is felé nyújtva. Ha elfogadja akkor finoman megszorítom és aprót rántok rajta, amolyan kézrázásféleképp. Kíváncsian várom az ő nevét, szerintem hamarosan úgy is megtudom.
- Mit írsz ennyire? - Pislantok bele az irományába, de csak szolidan, nem akarok kíváncsiskodni, hogyha nem akarja elmondani, akkor nem kell.

Mike & Zane

Mosolygok és le is zárom magamban a témát. Kár lenne ezen tovább fennakadni, néha velem is történik ilyen "baleset", hogy nem úgy akarom a dolgokat, ahogy megtörténik. A tetoválását nézem lopva, biztos vagyok benne, hogy sárkánylovas, hallottam már egy "megszállott" srácról, aki a hűségét ilyen tetoválással mutatja. Végül visszatérek a feladatomhoz, mert az most nekem sokkal fontosabb.
- Zane Rolley. - Fogom meg a kezét és finoman megszorítom, amolyan üdvözlésképp. Viszont tovább folytatni az írást már nem tudom, mert hajt a kíváncsiság. Leteszem a tollat és megbökdösöm a karját, hogy figyeljen, mert bizalmas dolog következik.
- Sárkánylovas vagy? Felismerlek a tetoválásodról, de nyugi én elementalista vagyok. - Suttogom közel hajolva hozzá, jó lenne ha ez a titok kettőnk közt maradna és illetéktelenek fülére nem jutna. Visszadőlök a székbe és a kérdésre újra a kezembe fogom a tollam.
- Egyetemi beadandó. - Húzom el a számat, sosem szerettem ezt, de mutatni kell, hogy halandó vagyok, így egyetemre járok. A szakot még élvezettel is csinálom, mert érdekel, bár semmi hasznát nem fogom venni a későbbiekben. Talán arra lesz jó, hogy a halandók elől elrejtsem a valódi munkásságom.

Zane és Michael

A bemutatkozáson is túlesünk, szerintem minden lényeges dolgot megbeszéltünk a bocsánatkéréstől a név megtudásig. Nekem ennyi bőven elég, mert nem ismerkedni jöttem ide, hanem egy-két dolognak utána járni, hogy a munkámat is segítsem. Pár percig tudom lapozgatni a könyvet és mikor megtalálom azt, ami igazán érdekel, már olvasni is kezdem. Egészen addig, míg a belemerülésemet meg nem zavarja, hogy bökdösni kezd. Kérdőn és kicsit idegesen vonom fel a szemöldökömet, hogy mit akar, mire közelebb húzódik. Gondolom nem meleg, legalábbis remélem, így a másik opció, hogy valami bizalmasat akar mondani. Na, de miért nekem? Nem is ismerjük egymást. Kérdésére megfagy bennem a vér is és a tetoválást említve végighúzom a kezem az arcomon. Ritka, ha valamelyik sárkánylovas így tetováltat, hogy kimutassa a hűségét. Már pörögnek a gondolataim, hogy mit is találhatnék ki, mikor elárulja, hogy ki is ő.
- Tényleg az vagy? – Nézek végig rajta, na nem méregetve, csak keresve rajta valami árulkodó jelet, hogy esetleg hazudik. De ha már így felismert, nekem teljesen mindegy, hogy hazudik-e vagy sem. De sokkal könnyebb beszélgetni valakivel, aki a mi „fajtánkhoz” tartozik.
- Miért nem a varázslatokat gyakorlod valahol? – Értetlenül fordulok ki a széken, hogy vele szemben legyek. Egyik kezemet az asztalon pihentetem, a másikat meg a szék háttámláján. Én sokkal inkább örülnék, ha a sárkányommal lehetnék, és repülhetnék vele, de most ezt el kell intéznem.

Nem tudok mit szólni ahhoz, hogy egyetemi beadandót csinál, hallottam már olyanról, aki így leplezi a kilétét, de irgalmatlan nagy baromságnak tartom ezt.
- Hülyeség egyetemre járni. Minden ami kell egy háborúhoz a Tanítók tudják megtanítani. Mégis miért pocsékolod az időt erre? – Tekintek bele a lapjaiba, hogy nem-e akar átverni, de látom a címet és pár sort, ami tényleg azt mutatja, hogy egyetemre jár. Az ilyenektől elvenném a varázslói képességét, mert csak pocsékolják az időt. Hazudni meg bárkinek lehet a munkáról, végzettségről, nem kell valójában is megtenni, hogy elhiggyék.
- Délután kimegyek a parkba egy eldugottabb részére, gyakorolni. Ha gondolod, akkor tarts velem! Szerintem tudok neked olyat mutatni, amit még nem láttál. – Ajánlom fel, hogy gyakorlás is legyen az életében, már ha elfogadja azt. Visszafordulok a könyvemhez és befejezem az olvasást. Egy papírfecnire meg felírom a számomat és odaadom neki.
- Itt a számom! Csörögj rá, ha ráérsz és elmondom, hogy hol vagyok. – Rántom meg a vállaimat, és tovább folytatom egy másik témakörben a kutakodást. Természetesen ugyanebben a könyvben, mert ez az egyik, ami leír valami normális dolgot rólunk. Persze úgy elemez, mint valami „kitalált” lényeket, de az emberi fantázia ilyen téren határtalan.

Mike & Zane

Halvány mosollyal az arcomon alig láthatóan bólintok. Szerintem ebből pontosan tudja, hogy igazat mondok, ha meg nem, annyi baj legyen, később is tudok neki olyat mutatni, amit normál ember nem tud megcsinálni.
Kérdésére majdnem elnevetem magam, bár jogos a kérdése, mégis gondolkozok rajta egy kicsit. Miután összeszedtem a gondolataimat, újból szemeibe nézek és válaszolok.
- Mert ez is fontos. Tudom, hogy a magadfajtának elsősorban a saját csoportja és a mágia a legelső, de nekem kötelezettségeim is vannak az "emberi létben". - Ujjaimmal idézőjelet formálok, és visszagondolva, elég bugyután hangzott. De nem mondhatom el, hogy nő van a dologban, főleg nem elementalista. Egyből megköveznének, legalábbis beszélgetőpartneremről ez sejlik.
- Mert szeretek néha egy kicsit normális lenni. És így a látszatot is fenn tartom, hogy mégis csinálok valamit, nem titkolózok. - Rántom meg a vállaimat, máshogy nem tudom ezt elmagyarázni. De jobb mondani valamit, ami igaz, mint össze-vissza hazudozni, mert előbb-utóbb kiderül és nagyobb kakiban leszek, mint amúgy.
- Benne vagyok. Szeretek új dolgokat tanulni. - Elfogadom a felajánlását, és kíváncsivá tett, hogy mit nem láttam még. Érdekes ez az ember, sokat hallottam már róla, kicsit elvont és nagyon hű, de jobb saját magam megismerni az embereket. Én is visszafordulok a könyvemhez, bár nem tudok semmire sem odafigyelni, mégis váratlanul ér, ahogy a papírfecnit elém csúsztatja.
- Rendben. Később csörgök, most azt hiszem megyek, mert már nem tudok erre figyelni. - Becsukom a könyvem egy sóhajtással párosítva, majd felállok. A papírt a zsebembe csúsztatom, és biztosítom róla, hogy tényleg fel fogom hívni. Elköszönök tőle, a könyvet a helyére rakom, majd kisétálok a könyvtárból, hogy még elintézzek egy gyors bevásárlást.

» Richard és Harley - Találkozás a törzshelyen
» Richard és Michael
» Zane & Christine - filmezzünk! (áruházi folytatás)

Michael és Zane - könyvtári találkozás

Michael és Zane - könyvtári találkozás

Similar topics

Similar topics

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés