Hozzászólások száma : 36 Születésnap : 1997. Jun. 29. Csatlakozott : 2015. Dec. 10. Kor : 27 Tartózkodási hely : Cravia sziget Foglalkozás : Egyetemista
Még nem csináltam ilyet sosem, ezért is fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen jó-e, amit teszek, de ha nem szól, akkor gondolom igen. Viszont a ragtapasszal mindig meggyűlik a bajom, én szimplán letépem, de most itt nem tehetem ezt meg. A hangjából kihallatszik, hogy feltűnt neki mégis csak óvatosan csinálom, mert nem akarom, hogy fájjon neki. Kicsit mintha el is pirulnék ettől a „lebukástól”. - Nem akarok fájdalmat okozni. – Pillantok fel nagy szemekkel rá, mert ha tehetném lerántanám, hogy gyors és „fájdalom mentes” legyen, de tudom, hogy akkor kirántom a tűt is, ami még nagyobb fájdalmat okoz. Legszívesebben megcsókolnám, mert kettesben vagyunk, nem kell senki elől sem bújkálnunk, de inkább nem használom ki a helyzetet. Miután végre sikerül eltávolítani és amíg Christine kukoricát pattogtat, keresek valami filmet. Cím alapján jónak tűnik ezért is választom ezt, majd megmutatom neki. Megkönnyebbülök mikor megszólal, hogy még csak nem is hallott róla. - Sikerült olyat választani, ami új lesz. Az jó, szerintem. – Halkan nevetek, most olyan vidám vagyok, mert kettesben vagyunk a lakásán és most már bármi megtörténhet. Persze az is, hogy a következmény, hogy ki leszek dobva a lakásból, de remélem, hogy nem. Felkelek, hogy meg tudja az ágyat csinálni, segíteni nem tudok neki, mert nem tudom, hogy mit csináljak, de útban nem vagyok és az már jó. Kényelmesen elhelyezkedek az ágyon, és Christine-t is átkarolom, mikor helyet foglal mellettem. Tetszik, hogy így hozzám bújik, nagyon romantikus és tényleg itt lenne az ideje, hogy csókolózzunk, de a buli után, nem merem megtenni ezt a lépést. Hasamat kicsit behúzom, mikor hozzáér a műtéti hegemhez, de nem esek ki a szerepemből, hogy azt mondjam, amit eddig. - Elgázolt egy autó. - Rántom meg azt a vállamat, amin nincs a feje, tudom, hogy okos nő és pontosan tudja, hogy egy ilyen sérülést nem tud egy autó okozni, de muszáj elhitetni vele ezt, még akkor is, hogyha nem akarok neki hazudni. Viszont inkább csendben maradok és amíg nézem a filmet fel sem tűnik, hogy simogatni kezdem a vállát. Jó filmnek kezdődik, bár az elején fogalmam sincs, hogy mi történik, de türelmes vagyok, hogy majd kiderül, ahogy haladunk előrébb.
Christine Cardwell
Hozzászólások száma : 60 Születésnap : 1991. Aug. 18. Csatlakozott : 2016. Jan. 11. Kor : 33 Tartózkodási hely : Campbelton Foglalkozás : Orvos rezidens
Az arccsontjára kiülő pírt gondosan eltitkolt mosollyal nézem – nofene, csak nem zavarba hoztam? Kettőnk közül általában az ő reszortja volna ez: persze nem kegyetlenkedő örömet lelek benne, csak egy lépést teszek a megismerése felé... - Nagyon jól csinálod. - Dicséret, bátorítás, biztatás – Zane-t nyilván nem fenyegeti az a veszély, hogy az orvosi pályát válassza, de többet kérek most tőle, mint amit laikustól illenék: egy kis szóbeli simogatás mindig jót tesz az önbizalomnak. Persze ha rezidens lenne, ezért a nyugdíjas-tempójú óvatoskodásért már leordította volna a fejét a vezető sebészorvos. Miközben én az álnok Crystal szavain kattogok – hiszen ameddig ő arra figyel amit csinál, addig én büntetlenül fürkészhetem a vonásait: talán benne lenne, hogy tartsuk titokban – talán képes lenne rá, hogy emberek közt ne úgy mozduljon felém, hogy abból bárki következtetéseket vonjon le; Én lennék az, aki nem bírná. - Köszönöm. - Sóhajtok fel amikor végez, hiszen a kényelem alapfeltétele a pihenésnek nálam: aludni mindenhol tudok, de jót és sokat lényegében csak itthon. Az a műanyag szar pedig minden volt már, csak emberbarát nem. - Esetemben nem nehéz... Sorolj fel öt filmet hasraütés-szerűen, maximum kettő lesz ismerős, és talán egyet láttam is. - Tárom szét karjaimat tessék-lássék módon: ha rajtam múlna a filmipar jövője, nagyon hamar csődbe menne Hollywood. Hazudik nekem. Nem sértődök meg. - Nem most. Egyszer. - A mozdulat végén ott felejtem tenyeremet a hasfalán – öten kutattunk utána az archívumban és a neten: a legdurvább gázolásos balesetek sem néztek ki így – mintha villám sújtotta volna és szenvedett volna ugyanabban az időben fagyási sérülést; Valami bemeneti és kimeneti sebet ejtett a testén – külön-külön az ismert világ elemeivel megmagyarázható lenne mind. De együtt... okkult eredményeket is feldobott nagy sokára a kereső – ha nem lenne színtiszta baromság, nem lenne visszatérő téma nálunk sem. Miért hazudik róla Zane, és mi történt valójában? - Elzsibbadtam. Helyet cserélünk? - Mert bár ott a sok párna, nekem jobban esne továbbra is Zanehez bújva bambulni a filmre: ha belemegy a cserébe, a másik oldalára már eleve úgy érkezek, hogy befészkelem magam szorosan mellé – egyik lábamat átvetem az övén... aztán lázadni kezdek a soron következő jelenet és a női főszereplő láttán. - Most miért, miért jó neki, hogy hisztizik?
Zane Rolley
Hozzászólások száma : 36 Születésnap : 1997. Jun. 29. Csatlakozott : 2015. Dec. 10. Kor : 27 Tartózkodási hely : Cravia sziget Foglalkozás : Egyetemista
Egy mosollyal tekintek fel a szemeibe, valószínűleg több rutinnal jobban menne, de őszintén szólva nem szeretném ezt máskor is csinálni. Valahogy elrontja a képemet róla ez, de ha megkér, nem ellenkezek. Viszont a filmek terén jót nevetek. Gondoltam, hogy orvos létére a filmekre nem jut ideje, mert az élete is kész filmnek elmehet. Próbára is teszem, biztos vagyok benne, hogy amiket mondok, arról már hallott. - 28 nappal később, A galaxys őrzői, Superman, Hihetetlen család, Mentőexpedíció. – Hasra ütésszerűen, ami eszembe jut a mondom. Az utolsót pedig nemrég láttam, egy igazán remek film a Marson rekedt űrhajósról. Ha nem látta, akkor biztos, hogy megnézetem vele, mert azt mindenképp meg kell nézni egyszer, ha nem többször. Mikor a sebemről és a balesetemről érdeklődik csak azt mondom, amit eddig. De nem hisz nekem, okos nő tudtam én, de nem mondhatom meg neki csak úgy, hogy mi vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy hamar fény derülne a világunkra. Na jó nem, de a Bölcsek nem repesnének az örömtől és őt sem akarom elveszíteni. Már pedig biztosra veszem, hogy azonnal kidobna. - Miért nem hiszel nekem? – Vonom fel a szemöldökömet, kíváncsi vagyok, bár orvos tudom, hogy ő ebből a szempontból nézi a sebet. Utálok neki hazudni, de ilyenekben kénytelen vagyok, már csak a saját biztonsága érdekében is. Gondolkozok, hogyan is tálalhatnám fel ezt neki, de nem lenne se megfelelő ide és hely. Azt hiszem ezzel igazán sarokba szorított. A hangja térít magamhoz, így bólintok egyet és felállok, hogy odébb tudjon csúszni, én pedig megint helyet foglalok mellette. Önelégült mosoly keletkezik az arcomon, amikor magától ennyire szorosan hozzám bújik. Átkarolom és élvezem, hogy így nézünk együtt filmet, mint egy igazi szerelmespár. - Biztos megijedt. Én sok esetben nem értem a női szereplőket, de a férfiakat sem. Ha egy horrorfilmben fentről zaj jön, nem megnézzük, hanem futunk ki a házból. – Mondom el a véleményemet, bár ehhez a filmhez nem tartozik, de ha már a szereplők jutottak terítékre, akkor belefér. - Tényleg egyáltalán nem szoktál filmet nézni? – Teszek fel egy kérdést, remélhetőleg nem zavarom meg a filmnézés közben, de engem valahogy nem köt le. Főleg, hogy így fekszik mellettem, vagyis inkább félig rajtam, valahogy nem tudok a filmre gondolni. Még a vállát is simogatom, szerintem ez mindkettőnknek jó.
Christine Cardwell
Hozzászólások száma : 60 Születésnap : 1991. Aug. 18. Csatlakozott : 2016. Jan. 11. Kor : 33 Tartózkodási hely : Campbelton Foglalkozás : Orvos rezidens
Ha belelátnék a fejébe, megrántanám a vállam – a rólam kialakított képe szerintem nem most nem lesz köszönőviszonyban sem a valósággal: csalódás leszek. Nem állítanám, hogy száraz a gondolkodásmódom, sőt – de nálam az ész az uralkodó, nem pedig a szív. Olyan, mintha ugyanazt a képet néznénk, csak különböző perspektívából – ő azt látja, mennyire jó lenne, és a hátulütőkkel ha tisztában van, nem aggodalmaskodik felettük; Én azt látom, hogy milyen károkat okozhatna – hogy mennyire lenne jó, az pedig egyfajta dédelgetett álom. Ezzel együtt talán hülyeség volt idehívni, hiszen a három lépés megtartása csak a felszín – néha még saját magam előtt is nevetségesnek hatnak az indokok, amiket felsorolok az ”ellene” oszlopban... Ingatom a fejem, kivéve az utolsóra. - Azt könyvben olvastam. A Mentőexpedíciót. - Ül ki diadalmas kis mosoly a szám sarkába: hogy most azon derülök éppen, hogy legalább egyet tudtam mondani ami nem vakfolt vagy, hogy én megmondtam – filmválasztás terén nem okozok fejtörést, az esetek túlnyomó részében. - Mert nem mondasz igazat. Ha levennéd a pólódat... mmh, de mindegy is. Nem kell elmondanod, nem sértődök meg. - Ugyebár ha berágatna magára, akkor ha nem is terrorizálnám fizikálisan, garantáltan nem simulnék így hozzá – felvont szemöldökkel nézek utána ahogy felkel. - Átmásztam volna rajtad, de így is jó. - Végülis a lényegen nem változtat a kivitelezési mód: próbálom mantrázgatni azt a hat évnyi korkülönbséget, de az az igazság, hogy egyáltalán nem olyan érzés összebújni, mintha egy kölyökkel tenném, sőt. Mellkasára támasztom az állam, úgy nézek rá. - Az ember általában nem feltételezi, hogy a baltás gyilkos ugrik rá a saját hálószobájából, illetve valahol természetes, hogy meg akarod védeni az otthonod minden vélt vagy valós fenyegetéstől. Texasban már csak azért lelőhetsz valakit, ha a gyepedre lépett engedély nélkül. Persze a horrorfilmekben nem csak annyiból áll, hogy furcsa zajt hall az ember lánya az emeletről, és felkocog megnézni – megelőzően van idegen jelenlétre utaló jel: ide-oda rámolt használati tárgyak, névtelen telefonáló aki megmondja a nagy konyhai sürgés-forgásban, hogy hol a nyavalyás sütőkesztyű - aztán kimagyarázza annyival, hogy ő is rendszeresen ott hagyja el saját otthonának berkein belül; Akinek itt nem nyomja le a menekülésgombot az életösztön, mint süket a csengőt – az voltaképpen megérdemli a halált. Orvosként csúnya dolog persze ilyet mondani, de oka van a természetes kiválasztódásnak. - A film pedig annyira nem köt le, hogy pisszenéstelen csendben kívánnám végignézni – egyfajta alibitevékenység, védőháló amúgy is az egész. - Túlzás lenne ezt állítani – néha a tévé előtt ragadok, de ilyen direktbe szabott mozizásban a jó ég tudja mikor volt részem.
Zane Rolley
Hozzászólások száma : 36 Születésnap : 1997. Jun. 29. Csatlakozott : 2015. Dec. 10. Kor : 27 Tartózkodási hely : Cravia sziget Foglalkozás : Egyetemista
"Nem kell elcsábítanod egy férfit, aki már akar téged"
Olyan jó, hogy így kettesben vagyunk és szerintem ez látszik rajtam, nem is kell mondanom. Legszívesebben megállítanám az időt, hogy sose teljen el ez az este, de sajnos ezt nem tudom. Illetve lassítani tudom, de az sokkal nagyobb kárt tenne mindenben, bár nekem megérné, mégsem élek vissza a hatalmammal. - Meglep az olvasás. A filmnézés az gyorsabb. És milyen volt? Mert én csak filmen láttam, de az nagyon jó. Bármennyiszer meg tudom nézni. - Elgondolkozok azon, hogy az olvasás sokkal több időt von el az embertől, mint egy film. De megértem, hogy valamire tud időt szakítani, ami valóban érdekli. Talán nem is most olvasta el, hanem valamelyik szabadságán, nem tudhatom. Viszont a filmről tudok csak véleményt nyilvánítani, az meg nagyon tetszett. - Honnan veszed, hogy nem mondok igazat. Sérülés, sérülés. Rossz helyen talált el. - Rántom meg a vállaimat miközben felhúzom a pólómat, hogy lássa a sebet. Szerintem nincs semmi különbség egy átlagos elgázolás és ez közt. Legalábbis nagyon ügyeltem arra, hogy ne legyen, de egy orvost úgy látszik nehéz becsapni. Nem hiába lopta el a szívemet, hisz okos. - Azt nem mondtad, hogy azt akarod! - Öltöm ki a nyelvemet, majd mosolyogva visszakuporodok mellé. Tetszik, ahogy hozzám bújik és ahogy rám néz. Teljesen olyan, mintha járnánk. Hallom, amit mond és figyelek is minden szavára, de az ajkai mozgása valahogy jobban lekötnek. Nemrég ízlelhettem is őket, és most is annyira megkaparintanám, ha tudnám, hogy nem az lesz a következménye, hogy kidob a lakásból. - Nem tudom, én egy ámokfutó elől inkább elmenekülnék, és sz@rnék a lakásomra. Az úgyis megvár, viszont ha meghalok, akkor felesleges volt a halálom. - Ennyivel le is zárom az ő hosszú monológját. Szerintem az életösztön mindenkit arra buzdít, hogy maradjon életben, nem pedig a vagyont helyezné előre. Egy puszit nyomok a homlokára, ha mér így marad a mellkasomon. Máshova adnám, de most ez tökéletes nekem. - Én megőrülnék egy idő után, ha nem ülhetnék le megnézni egy filmet. De ez persze emberfüggő. - Nem ítélem el azért, mert szappanoperát meg tud nézni, de egy normális filmet nem, csak ez az én álláspontom. Elkezdem simogatni a hátát, majd feltérek az arcára és a hajára. Finoman cirógatom, bár benne van a pakliban, hogy így fogom elaltatni, de nekem tetszik a jelenleg kialakult helyzet, hogy rajtam fekszik.
Kezdőlap 
Pént. Márc. 11, 2016 10:52 pm by 
Tárgy: Zane & Christine - filmezzünk! (áruházi folytatás) 
